Vendégszerzőnk, Szabó Gergely határidős kereskedő írása
*
Az euró valójában nem egy pénz, hanem egymásra átváltható nemzeti eurók együttese. A görögök azokat az euróbankjegyeket nyomtatták, amelyeknek a sorszáma Y-nal kezdődik. Grexit esetén ezek lehet, hogy drachmára változnak. És mi történne, ha tényleg újra bevezetnék a drachmát?
Tegyünk először egy nagy kört, és járjuk körbe, hogy pontosan mi is az euró. Kezdjük onnan, hogy hogyan néz ki egy pénzügyi unió. Egy aranystandardos példán keresztül könnyebben megragadhatók a főbb vonalak.
Nem most kezdték a görögök a trükközést
1865-ben európai országok egy része elhatározta, hogy „közös pénzt” vezetnek be. A projekt neve: Latin Pénzügyi Unió, a mai eurózóna elődje. A tagországok megállapodtak abban, hogy egységesítik a pénzük súlyát: az egy egység legyen 4.5 gramm ezüst, illetve 0.3 gramm arany mindenhol. Később, 1873-ban az Unió egységesen átállt a kizárólagos aranystandardra. Innentől kezdve a közös pénz egysége 0.3 gramm arany. Tekintve, hogy az összes nemzeti pénz értéke ugyanannyi volt – legalábbis egy ideig –, a tagországok elfogadták egymás pénzeit azonos értéken. Így leegyszerűsödött a számolás. Ez növelte az árak átláthatóságát és könnyítette az országok közötti kereskedelmet.
Azonban azzal, hogy a tagországok elfogadták egymás pénzét, kitették magukat annak a veszélynek, hogy valamely tagország önkényesen, nem az előre rögzített szabályok alapján teremt pénzt. Annak ellenére, hogy az országok megegyeztek abban, hogy a pénz meghatározott súlyú nemesfém legyen, egyes országok úgy gondolták, hogy túljárnak a többiek eszén és – kiskapus megoldásokkal – mégis kibocsátanak egy kis plusz pénzt maguknak.
Egyrészt Franciaország és Olaszország egyre több elvileg aranyra beváltható, de valójában fedezetlen papírpénzt bocsátott ki. Másrészt Görögország és a Pápai Állam egyre kisebb súlyúvá tette a saját pénzét. Mindkét esetben, amíg más országok elfogadták a csalfa módon teremtett pénzt ugyanolyannak mint a többit, addig a többletpénzt kibocsátó országok haszonra tettek szert, mindenki más kárára. A csalfa ingyen vásárlóerőt kap, míg mindenki más pénzromlást szenved el.
Viszont egy idő után a szabálykövető országokat egyre jobban idegesítették a potyautasok. Azt ajánlották nekik, hogy vagy tartsák be a szabályokat, vagy hagyják el az Uniót. Az Unióból való kizárást technikailag úgy lehet megtenni: egyszerűen azt mondja a többség, hogy a potyautas által teremtett pénzt nem fogadja el, mint közös, egységes pénzt. Ezt követően az adott ország pénze önálló életet élhet és úgy ronthatja le saját kárára, ahogy akarja.
Ironikus módon Görögország volt az első ország, amelyet kizártak az Unióból 1908-ban.
X, Y euró
A mostani euró sok értelemben hasonlóan épül fel, mint anno a Latin Pénzügyi Unió.
Első lépésként a nemzeti pénzeket közös nevezőre hozták. Kinevezték mértékegységnek az eurót. Rögzítették az euró értékét más pénzekhez képest. Például 2 márka = 1 euró. Ez alapján közös nevezőre hozták az összes nemzeti pénzt. Minden országban az összes pénzt átszámolták euróra. Például Németországban az összes márka számlapénzt beosztották kettővel és átnevezték „német eurónak”, a márka papírpénzeket beváltották 2:1 arányban „német euróvá”.
Így minden országnak közös egységre került a nemzeti pénze és új nevet kapott: euró. De minden országban megmaradtak a nemzeti jegybankok, ezek bocsátják ki az eurót. Tekinthetünk úgy erre, hogy valójában nem egy egységes euró van, hanem sok nemzeti euró. A német jegybank exceltáblaszáma a „német euró”, a görög jegybanké a „görög euró”, stb. A papírpénzt illetően: a bankjegyek sorszámának első betűje mutatja, hogy melyik jegybank bocsátotta ki (például a német euró az X, a görög euró az Y.).
Második lépésként a pénzügyi unió tagjai elfogadják egymás pénzeit (egymás euróit) azonos értéken. Tehát a német jegybank és a bankok elfogadnak egy görög eurót 1-1 értékben. Ha valaki egy Y (görög) eurót betesz egy német bankba, akkor azért német euró számlapénzt kap cserébe. Illetve a német jegybanknál beválthatja az Y eurót X euróra 1-1 arányban.
Rontják a közös pénzt
Mi a probléma a mostani euróval? Bizonyos értelemben hasonló, mint anno a Latin Pénzügyi Unióval. Az egyes országok visszaélhetnek a rendszerrel: teremthetnek maguknak vásárlóerőt mások kárára. Azzal, hogy egyik ország elfogadja a másik által teremtett pénzt 1-1 arányban, egyúttal kiteszi magát annak a veszélynek, hogy a másik ország nyomtat magának pénzt, így teremt magának vásárlóerőt, és ezzel lerontja a közös pénzt.
Az euróban kibocsátott államadósságok gyakorlatilag olyanok, mint anno a fedezetlen papírpénzek voltak. Anno a kibocsátó „garantálta”, hogy a papírt beváltja aranyra. Ma a kibocsátó állam „garantálja”, hogy az államadósságot majd egyszer megadja a jegybank euróban.
A másik típusú turpisság annak idején ugye az volt, hogy egyes országok elkezdték rontani a saját érméjük értékét. Ennek a mai megfelelője, hogy egy tagország jegybankja kétes értékű fedezettel szemben teremt eurót, ezzel felhígítja az euró értékét. A görög jegybank euróteremtése görög államkötvénnyel, illetve nem teljesítő görög projekthitelekkel szemben pontosan ezt jelenti.
Görögország (és más országok) a rendszerrel már visszaéltek. Rengeteg pénzt teremtettek maguknak: államadósságot és jegybankpénzt. Ezt már elköltötték, így a csalfa módon teremtett pénzt már betolták a közösbe. Ezek a pénzek elvileg hitelek, de egyre jobban rájön mindenki, hogy ezek a hitelek valójában soha nem lesznek visszafizetve. A mostani dilemma – hogy kilép-e Görögország vagy kidobják-e az eurózónából – arról is szól: hagyják-e, hogy Görögország számára nyitva maradjon a lehetőség arra, hogy saját maga számára még több pénzt nyomtasson. Az már világossá vált, hogy annak a pénznek a nagy része, amit korábban megteremtettek azzal az ígérettel, hogy majd egyszer megadják, valójában nem lesz kifizetve.
Nem a görögök kapnák a nagyobb sokkot a Grexittől
Technikailag hogyan nézne ki a Grexit? Annak idején ugye azt jelentette a pénzügyi unió elhagyása, hogy az ország érméjét nem fogadják el más országok 1-1 értéken. Ez ma is ugyanígy lenne: a kilépés esetén a görög jegybank által teremtett pénzt nem fogadnák be más tagország jegybankjai 1-1 arányban. Így a görög pénz függetlenedne az eurótól. Ezt követően a görög jegybank saját szabálya alapján teremthetne pénzt akár az állam, akár a görög bankrendszer számára. Szükség lenne az új pénz, mondjuk drachma fizikai kinyomtatására.
Emellett az állam kihirdeti, hogy az összes görögországi hitel és egyéb szerződés átíródik drachmára. Tehát aki eddig tartozott 100 000 euróval, az holnaptól 100 000 drachmával tartozik a banknak. A másik oldalon, akinek eddig volt 100 000 eurója a bankban, annak holnaptól 100 000 drachmája lesz.
A drachma esetleges leértékelődével annyi történik, hogy akinek követelése volt, az rosszul jár, akinek adóssága, az meg jól. A leértékelés önmagában nem hat az aktuális gazdasági folyamatokra, csak annyi történik, hogy az árak, bérek mértékegysége megváltozik. Például ha a felére leértékelődik a drachma, akkor egy szálloda, amely eddig 50 euróért adott ki egy szobát, holnaptól 100 drachmáért adhatja ki. A szállodai szoba reálértéke nem változik meg.
Valószínűleg lenne egy egyszeri sokk a gazdaságban, majd megkezdődhetne a fellendülés.
Jelentősebb komplikációk jelentkeznek a bent maradó eurózóna-tagoknál. A fejfájást főleg az okozza, hogyan reagálnak a portugál, spanyol, ír, olasz betétesek arra a hírre, hogy görög betétesek reálértéken számolva elveszítették a pénzük felét. Könnyen lehet, hogy minden periféria-betétes pénzmenekítésbe kezdene: vagy készpénzben kikérné a pénzét, vagy nyitna egy számlát Németországban és átutalná a pénzét oda. Ez viszont a periféria bankrendszerét fenyegetné összeomlással. Az összeomlás elkerülésére pedig még több pénzt kellene nyomtatni, de erről már volt szó korábban.
Mi lesz az Y (görög) euró bankjegyekkel?
Nagyjából 30 milliárd eurónyi görög készpénz euró van. Elvileg ezek ugye drachmára átváltoznának, és egy drachma-leértékelődés esetén elveszítenék az értékük mondjuk felét. Az egyes tagországok jegybankjai által kibocsátott bankjegyek azonban szétszéledtek Európában, illetve szerte a világban. A görög jegybank által kibocsátott bankjegyek nagy része Görögországon kívül van. Komikus helyzet alakulna ki: egész Európában, a világban mindenki kinyithatná a pénztárcáját és nézegethetné, hogy az eurójának mi a kezdőbetűje. Mindenki igyekezne szabadulni az Y-tól.
Pontosabban kezdetben csak az Y-tól. Majd mindenki egyre inkább úgy gondolná, hogy jobb az N (Ausztria), L (Finnországot), I (Luxemburg), P (Hollandia), X (Németország). És nem jó a B (Litvánia), C (Lettország), D (Észtország), E (Szlovákia), F (Málta), G (Ciprus), H (Szlovénia), M (Portugália), S (Olaszország), T (Írország), U (Franciaország), V (Spanyolország), Z (Belgium) betű. Ez azt is jelentené, hogy idővel nem maradna 1-1 az arány. Ez szintén a közös pénz végét vetíthetné előre.
Annak érdekében, hogy az emberek ne akarjanak megszabadulni a B, C, D, E, F, G, H, M, S, T, U, V, Z betűktől, valószínűleg érvényben kellene tartani az Y-okat 1-1-en. Viszont ez újabb pénzbe kerül. Tekintve, hogy a 30 milliárd görög euró készpénzt Görögország nem váltaná át más euróra, a veszteséget a bent maradó tagországoknak kellene állni.
Lesz-e Grexit?
Az eurózóna dilemmája, hogy mindaddig, amíg Görögország az eurózóna tagja, azaz a görög jegybank által teremtett pénzt kötelezően elfogadja mindegyik más jegybank, addig a görögök ezután is visszaélhetnek a rendszerrel. Konkrétan a görög állam megkérheti valamelyik bankot, hogy adjon neki kölcsön. Majd a görög bank a görög jegybanktól kér kölcsönt, a görög jegybank pedig az európai központi banktól (EKB), indirekten az összes többi eurózónás jegybanktól. Végső soron az eurózóna finanszírozná Görögországot.
Ha viszont az eurózóna megtiltja a görögök számára, hogy pénzt teremtsenek, az tulajdonképpen egyenlő azzal, hogy kizárják őket az eurózónából. Illetve innentől kezdve a görögöknek nem származna semmi előnyük az eurózónából és inkább a kilépést választanák.
A június 29-től bevezetett tőkekorlátozások lehet, hogy megváltoztatták a játék kimenetelét. Amíg nem voltak tőkekorlátozások, addig az eurózóna reménykedhetett abban, hogy előbb-utóbb abbamarad a bankroham és így nem kell további pénzt teremteni és kölcsön adni a görögöknek. Így viszont mindenki rájött arra, hogy a görög bankban lévő pénz nincs biztonságban. Ha eltörölnék a tőkekorlátozásokat, mindenki azonnal kivenné az összes bent maradt pénzét a bankból.
A bankoknak természetesen nincs annyi pénz kéznél, hogy ezeket kifizessék. Ezért további kölcsönre lenne szükségük az EKB-től. Az EKB-nek további 100 milliárd feletti eurót kellene nyomtatni és kölcsön adni a görög bankoknak pár napon belül. Ezt az eurózóna nem akarja, mert már így is hatalmasat bukott. Következésképpen nem lehet egykönnyen feloldani a tőkekorlátozásokat.
Viszont a tőkekorlátozások politikailag nagyon népszerűtlenek Görögországban, ezért a görög vezetés nem akarja sokáig tartani. A tőkekorlátozások a gazdaság elhalását, ami pedig a kormány támogatottságának csökkenését eredményezi. (Ha az Eurózónának sikerülne „meggyőzni” a jelenlegi görög politikai vezetést, akkor lehet, hogy mégis ezt választják.)
Mi a másik kiút?
Úgy tűnik, hogy a Grexit esélye egyre nagyobb. Ha kilép a Görögország az eurózónából, akkor a görög jegybank tudna teremteni drachmát és kölcsönadni a görög bankoknak. Így fel lehetne oldani a tőkekorlátozásokat. Az összes görögországi betét drachmára változna. Valószínű lenne egy leértékelődés és egy egyszeri sokk. Új egyensúlyok megtalálása után beindulhatna a görög gazdaság. Az államadósságra vagy csődöt mondana az ország, vagy – ha kevésbé drasztikus – drachmában fizetné tovább, amelyet maga nyomtathat.
Összefoglalva: a görögök számára politikailag nem elfogadhatóak a tőkekorlátozások. Viszont az EU nem akar több pénzt veszíteni, ezért nem akarja feloldani a tőkekorlátozásokat. Ebből a csapdából a kiút nem kis eséllyel a Grexit, a drachma és a leértékelődés.
