Nem támogatta tovább a Filmalap a tiszaeszlári ügyvéd életéről szóló filmet, mert a szélsőjobboldal ma egy marginális kérdés Magyarországon – leplezte le már címével is a szörnyű magyar filmes közállapotokat 444. A haladó híroldal néhány nappal ezelőtti vezető anyaga Groó Diána megpróbáltatásait mutatja be, aki csak forgatókönyv-fejlesztésre kapott pénzt a Magyar Nemzeti Filmalaptól, filmre viszont nem.

Az Az Ügyvéd munkacímen futó, tervezett film a 444 megfogalmazásában „a tiszaeszlári vérvád során az áldozatokat képviselő ügyvéd, Eötvös Károly életéről” szólna, azonban a Krúdy Gyula által is több száz oldalon megörökített (A tiszaeszlári Solymosi Eszter), hírhedt perben Eötvös nem az áldozatot, hanem a vádlottakat képviselte (hogy volt-e egyáltalán áldozat, a per során nem derült ki, a Tiszából előkerült női holttestet az édesanya és a nővér nem azonosították az eltűnt cselédlánnyal).

Bár a példás visszafogottságáról ismert 444 szerzője csak a „Vespa című filmjével és a magyar állami támogatás nélkül készített Regina című dokumentumfilmjével ismertté váló Groó” fordulattal hivatkozik az alkotóra, a neve még számomra is ismerősnek tűnt. Aztán beugrott, honnan: egyrészt annak idején megnéztem a Vespát, ami komoly hatással volt rám, másrészt a film nyitóhétvégéjéről az Index, az Origo és a Vastagbőr is megemlékezett 2010-ben:
Groó Diána filmjét csak 91-en látták
Ez a Vespa nem ment messzire
769 ezer adóforint nézőnként

A rendező szerint dokumentarista megközelítésű Vespában egy cigány kisfiú megpróbáltatásait követhetjük nyomon, a filmben csak a cigány karakterek segítik, mindenki, de tényleg mindenki más ellenséges vele szemben (Budapesten például egy négyfős társaság a telefonját is elveszi). Igazi propagandafilm, ráadásul rosszul elkészített, csetlő-botló propaganda. Hogy a 2010-es Filmszemlén még a magyar mezőnyből is kiemelkedően életidegen párbeszédeket előadó, amatőr főszereplő a legjobb színészi alakításért járó különdíjat kapott, az a magyar filmipar adott korszakának jellegzetes válságtünete.

A Vespa nem csak rám gyakorolt nagy hatást, az IMDb-n versenyben van a minden idők legrosszabb magyar filmje címért. A nemes versengés pillanatnyi állása szerint az előkelő 4. helyen áll, olyan legendás rosszfilmeket előzve meg, mint az Álom.net vagy a Kis Vuk, sőt, még a Mandiner által is méltatott, minősíthetetlen Elment az Öszöd 1,8-as közönségértékét is alul tudja múlni a maga 1,5-ös mutatójával (ahogy az ott szerzett 2-es értékeléshez sem láttam még hasonlót a Porton).

A magyar haladó filmművészetet alighanem pótolhatatlan veszteség éri, ha Groó nem dolgozza fel a tiszaeszlári pert, amit alig-alig enyhít, hogy a téma nem teljesen érintetlen. Erdély Miklós 1981-es, a maga idejében betiltott kísérleti filmje, a Verzió Krúdy maestro műve alapján foglalkozik Solymosi Eszter történetével (a film az IMDb-n 7,5-ös, a Porton 7,6-os közönségértékeléssel bír jelenleg):