„Beszorítottak egy pozícióba, amelyből nincs mozdulás. Innen egyszerűen nem lehet felállni” – magyarázza a Mandinernek Gömöri Zsolt, miért nem mond le a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) elnöki posztjáról. Az elnököt több mint egy hónapja érik az urizálós vádak a sajtóban, pártok és sportolók is követelik a lemondását, miután kiderült, hogy 2012-ben az MPB fizette a végtörlesztését. Gömöri most elismeri, hogy nem volt elegáns megoldás; ám sem szabálytalannak, sem etikátlannak nem tartja a három éve történteket. Szerinte a Paralimpiai Bizottság meghatározó abban, ki lesz a MOB alelnöke; és vannak, akik nem szeretnék, hogy a ma MPB-alelnök Deutsch Tamás legyen az – ez is állhat szerinte a támadások hátterében. Interjúnk.

„Miért nem mond már le?  

Több oka is van annak.

Van időnk.

A személyes ok az, hogy beszorítottak egy pozícióba, amelyből nincs mozdulás. Innen egyszerűen nem lehet felállni.

Dehogynem. Sepp Blatternek is sikerült.

Az én esetem más. Abból is mi jött le, hogy a hárommilliós, nekem végtörlesztésre megszavazott pénzt visszafizettem? Az, hogy biztosan szabálytalan volt az összeg felvétele és azért fizettem vissza. Ha most lemondok, azt is beismerésként értelmezné mindenki.

A hárommillió visszafizetése mi más lenne, mint annak beismerése: nem kellett volna felvenni?

Nem volt semmi titok, semmi szabálytalanság. Nincs mit beismernem. Azért fizettem vissza az összeget, mert úgy éreztem, van ez az ügy, amely árt a parasportnak és árt nekem is. Ha pedig az alapját ez a hárommillió képezi a sajtóhadjáratnak, hát visszafizetem, csak ne ártson tovább. Volt egy lehetőség 2012-ben, amellyel nagy köszönettel éltem. Szerintem bárki örömmel élt volna vele. A kormány nem véletlenül hozta meg akkor a végtörlesztéses döntést: nemzetgazdaságilag is érzékelhető, fojtogató gond volt a lakossági frankhitelállomány.

Nem is azzal van gond, hogy élt a végtörlesztés lehetőségével, hanem azzal, hogy az ön által elnökölt Magyar Paralimpiai Bizottság fizette az ön személyes tartozását.

A munkáltatóm fizette. 2012-es eseményről van szó. Vastagon benne voltunk akkor a kvalifikációs folyamatban, a paralimpiai előkészületekben, más szervezet megszűnésével új feladatokkal néztünk szembe. Egy szűk iroda szenvedett ezzel, s a nyakunkba szakadt közben a köztestületi státusz megszűnése is, amit a hazai sportrendszer teljes szerkezeti átalakítása terhelt tovább. Két meghatározó kolléga is azon volt, hogy itt hagy minket, mert megélhetési gondjaik voltak. Ekkor határozott úgy az elnökség, hogy a végtörlesztéssel segít.

A kollégák anyagi helyzetéről nem is szóltunk. Ön viszont fizetést is kapott és cége is volt. Önnek ugyan miért kellett felvennie a hárommilliót?

Engem is anya szült, nekem is vannak kiadásaim. Egyedül nevelem a kislányomat. Nagy segítség volt akkor ez a támogatás. A Paralimpiai Bizottság feladatai addigra megsokasodtak, aminek kihatása volt az életem más részeire is. Amikor 2007-ben átvettem az MPB vezetését, még ment a vállalkozásom, 2008-tól viszont egyre több időt, energiát szenteltem a Bizottságnak. A közgyűlés nem véletlenül határozott úgy, hogy társadalmi munkában a megszaporodott feladatokat már nem lehet ellátni. 2012 januárjában ezért státuszba vettek és fizetést adtak a munkámért. Addig, öt éven át tehát társadalmi munkában vezettem a Bizottságot, 2011-re pedig már a vállalkozásomra sem tudtam kellő időt szánni.

2012-től viszont már milliós fizetésért elnökösködött?

Milliós? Ez is a tipikus csúsztatások egyike. 70 ezer forintos fizetésem volt először, azt emelték fel 2012 márciusában 420 ezer forintra, ami azóta változatlan.

Nettó vagy bruttó?

Nettó. Tudom, hogy van, aki számára ez rengeteg, de nem kiugró a sportvezetésben. Egyébként csak az lehet elhivatott, aki nem kap pénzt a munkájáért? Nincs elhivatott politikus a parlamentben, csak mert fizetést kap? Ön sem elhivatott, meg a kórházigazgató sem, csak mert nem ingyen dolgozik?”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.