Köln.
„Nem tudom megtalálni a Potsdamer Platzot. Á, nem itt – ez csak nem lehet az! Hiszen a Potsdamer Platzon ott volt a Cafe Jostin. Délutánonként ott szórakoztam, kávét ittam, a közönséget figyeltem, mielőtt a szivaromra gyújtottam volna... Hol vannak a hőseim? Hol vagytok, gyermekeim? Hol vannak az enyéim?” (Berlin felett az ég)
Bréma.
Hamburg.
Drezda.
Berlin.
Stunde Null. A nulladik óra.
Innen kezdte újra Németország ma hetven éve.
Ahogy egész Európa is. Azóta nincs európai háború. Béke van. El is felejtettünk minden háborút.
Jó nekünk. Ezt is mindig elfelejtjük.