Még csak nem is terveztem, hogy részt veszek az I Bike Budapesten. Aztán csak kicsalogatott az esemény, s a végtelen hosszúságúnak tűnő menet egy pontján becsatlakoztam a kétkerekűek áramlatába, hogy együtt élvezzük az elcsendesedett Budapestet egy tavaszi szombat délután.
Közel egy évtizede, hogy először tekertem a Critical Mass felvonulásán: az akkor még újdonság volt, téma volt, ügy volt. Az Ügy mára megvalósult: Budapesten teljes természetességgel bringázhatunk, különösen a belső kerületeken belül. A bringázás a város magától értetődő jelensége lett.
Az I Bike Budapest már nem forradalom, nem kritikus tömeg, nem Ügy: csak egy emlékeztető a tényre, hogy mi, bringások (akik persze máskor gyalogosok, tömegközlekedők, autósok is lehetünk) birtokba vettünk egy korábban jóval élhetetlenebb nagyvárost.
