Emlékszik valaki, milyen látványt nyújtott a Jobbik vezérkara a 2014. április 6-án, az országgyűlési választás éjszakáján tartott sajtótájékoztatón? A párt politikusai leverten álltak a színpadon, jókedvnek nyoma sem volt. Azt várták, hogy vagy megverik országosan a baloldali összefogást és másodikok lesznek, vagy megszerzik az első egyéni mandátumukat – egyik sem jött össze.

Most vasárnap viszont minden összejött, a párt Tapolcán megszerezte első egyéni mandátumát, ami jelentős mérföldkő a Jobbik-sztoriban (összetört az üvegplafon, ahogy Török Gábor írja). 

Hogy mekkora lépés ez? Ennek bemutatására álljon itt egy táblázat, majd azután a történtek tömör magyarázataként két videó! A táblázat a Veszprém megye 3. választókerületének egyéni szavazatszámait mutatja a tavalyi választáson, illetve a vasárnapi időközin (2014. április 6-án 59,9%-os volt a részvételi arány, 2015. április 12-én 41,6%):

A két videó közül az első szombaton, a Fidesz sajtótájékoztatóján készült, ahol Dódity Gabriella szóvivő igazította volna el a t. választópolgárokat a náci-nyilas jobbikos jelölt, illetve Gyurcsány kottája ügyében:

A másikon a Jobbik eredményértékelő sajtótájékoztatója látható:

Rig Lajos naptól égett arca plasztikus szimbóluma lehetne a Jobbik sikerének. Rig egyéni győzelmében és Magyarország második legerősebb politikai gépezetének felépítésében jó tíz év munkája van. A Vona-évértékelőben is érezni lehetett már az erőt, a veszprémi időközin mégsem szerepeltek jól – hát most sikerült.

Ez az év alighanem a Fidesz és a Jobbik versenyéről fog szólni, és ha nem történik valami váratlan dolog – például választók tömegei fedezik fel maguknak az ingyen pénz ígéretét –, akkor a következő választásokig sem nagyon lesz ez másként. Mert mégis, mi lenne a nép válasza a korrupcióba belebukó régi baloldal szánalmas vergődését követően a fideszes kormányzati elbizonytalanodásra és a korrupciógyanús ügyekre? Talán a MostMi?

Zavar a centrális erőtérben 

A centrális erőtér konstrukciójának egyik fontos premisszája volt, hogy a két szélsőség között nincs átjárás, a Jobbik és a baloldali utód-utódpártok között nem áramolhatnak szavazók – de úgy tűnik, áramlanak. A magyar politika az 1990 után kialakult kettő helyett mára hárompólusúvá vált, ahol egyik halmaz sincs teljesen elszigetelve a másik kettőtől, ilyen körülmények között pedig nem lehet tartósan a relatív többségre alapozni.

A táborok feltételezhető átjárhatósága olyan fejlemény, ami sok megszokott szabályt, jól bevált módszert tehet zárójelbe a hazai közéletben. A szavazópolgárok támogatásának átrendeződését hasonlóan váratlan folyamatok kísérhetik a politikai és a politika-környéki intézményrendszerben is, gondoljunk csak Simicska Lajos légüres térbe került politikai orgánumaira.

Orbán Viktor kockáztat, és...

Azzal, hogy a miniszterelnök személyesen is elment a finisben Fenyvesi Zoltán mellett kampányolni, olyan felelősséget vállalt magára, amit Veszprémben még nem tett meg. Ha – minden baljós előjel ellenére – sikerül megőrizni a mandátumot, akkor stabilizálhatja a kormánypártok és támogatóik morálját. De ha nem... akkor oda a csodafegyver mítosza, és lehet, hogy sok mindent újra kell gondolni, új történetbe kell kezdeni.

Igaz, az is kérdés, hogy volt-e egyáltalán érdemi választási lehetősége a miniszterelnöknek. A vezénylő tábornok nem teheti meg, hogy az ágyúdörgés közelébe sem megy, miközben az övéi egyre-másra véreznek el a harctéren. Lehet, hogy egy Orbán nélküli bukás még egy Orbánnal elszenvedett bukásnál is nagyobb demoralizáló hatással járt volna a kormánypárti sorokban.