Lázár János a Sorsok Háza ügyében ugyanazt a hibát követi el megint, amit már a Szabadság téri megszállási emlékmű esetében is elkövetett – mondja Schmidt Mária a Mandinernek. A Sorsok Háza létrehozásával megbízott Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kurátora, a Terror Háza főigazgatója Orbán Viktor szavaival üzen Lázár Jánosnak: „Bátornak kell lenni.” Lázár János miért nem szívleli meg ezt az üzenetet? – teszi fel a kérdést. Schmidt szerint a képlet: „Az egyik oldalon van Lázár, Zoltai és Heisler, a másik oldalon pedig ott vagyunk mi”. Úgy látja: Lázár János zsidó belügyet kreál a holokausztból, pedig az a nemzet ügye. Interjúnk.

„A legoptimistább forgatókönyv szerint mikor tudják megnyitni a Sorsok Házát?

Nem tudom. A miniszter úr a beruházás semmilyen feltételét nem teremtette meg.

Parkolhat a projekt akár évekig is?

Ó hogyne! Bármeddig. Az is lehet, hogy közben berendezik azt a múzeumot, amelyre a Mazsihisz szerint nagyobb szükség van. Minthogy az a magyar-zsidó együttélés háza lenne, nagyon remélem, hogy annak a koncepciójáról teljes és hiánytalan szakmai egyetértés lesz. Hiszen, amint látjuk, múzeumot mostantól csak úgy szabad megvalósítani. Igaz, hogy a teljes körű szakmai egyetértés még soha, sehol nem valósult meg a világon, de sebaj. Majd most, a Rumbach Sebestyén utcában meg a Várnegyed és a kiemelt projektek esetében! A koncepció véleményezésekor természetesen az összes magyarországi egyháznak is vétójogot kell majd adni. A német megszállás áldozatainak állított emlékmű esetében azonban nem emlékszem, hogy hosszú egyeztetéseket folytatott volna a miniszter úr.

Tanult a hibából.

Ugyanazt a hibát követi el megint. Már akkor sem egyeztetett, csak fölállították az emlékművet, aztán a tiltakozások hatására visszahőkölt és még csak felavatni sem volt képes. Orbán Viktor azt mondta a felcsúti akadémián, hogy »gyáva ember soha nem csinál semmit. Ezért bátornak kell lenni.« Lázár János miért nem szívleli meg ezt az üzenetet? Engem másmilyen fából faragtak. Átgondolom, belevágok-e egy adott feladatba, de ha úgy döntök, hogy igen, akkor a munkát elvégzem. Aztán pedig vállalom érte a felelősséget és kiállok mellette. A Terror Háza Múzeum esetében is így volt. Ezért maradt meg az intézmény pengefalastól. Pedig ugyanígy támadták. Nagyrészt ugyanezek.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.