Elképesztő az ügyvédi „túlnépesedés”, csökken a szakma színvonala, a tandíj jó, a jogállamiság pedig gyerekcipőben jár – állítja Gellér Balázs ügyvéd, az ELTE jogi karának egyetemi tanára, akivel a jogi oktatás jelenéről, az ügyvédtársadalom helyzetéről, a halálbüntetésről és a tényleges életfogytiglanról is beszélgettünk. Interjúnk.
„Mint egyetemi oktató és ügyvéddinasztia tagja, hogyan látja az egykor nagy presztízsű ügyvédi hivatás és a jogi végzettség általános megítélését ma?
Ez mindig változik. Nem csak Magyarországon, hanem azokban az országokban is, ahol volt szerencsém tanulni vagy dolgozni. Részben attól függ, hogy mennyire feltöltött a szakma. Mert ha épp hiányszakma, akkor jobban lehet vele keresni, jobban megbecsülik társadalmilag. Ha pedig feltöltődik – Magyarországon jelenleg ez a helyzet –, akkor csökken az ázsiója. Most elsősorban egy általános szakmai színvonalsüllyedésnek vagyunk a tanúi, amit igyekszünk megállítani.
Mostanában úgy tűnik, mintha a kormány próbálná csökkenteni a joghallgatók számát, például a költségtérítéses helyek arányának növelésével. Megfelelő eszköznek látja ezt? Vissza kell egyáltalán fogni a joghallgatók számát?
Ezek különböző problémák. Én azt gondolom, hogy nem jó, ha csak a piac szabályoz egy szakmát, mert annak nagyon lassú az átfutási ideje, akár több évtized is lehet. Budapesten körülbelül hatezer ügyvéd van jelenleg, ehhez képest egész Ausztriában van nagyjából ennyi. Elképesztő a – mondjuk úgy – túlnépesedés, és egyszerűen nincs arra lehetőség, hogy a rosszak gyorsan kihulljanak; akik pedig tényleg ide tartoznának, azok kinőjék magukat. Ezért kell megfelelő akadályokkal kiszűrni, hogy ki való ide.
Az egy másik kérdés, hogy megfelelő akadály-e egy fizetős oktatás. Szerintem mindenképpen több akadály kell. Ebbe beletartozhat egy sokkal szigorúbb, visszaállított írásbeli és szóbeli felvételi rendszer, mert nem gondolom, hogy egy érettségi kellő szűrő ahhoz, hogy eldöntse, ki való jogásznak és ki nem. De ettől függetlenül én tandíjpárti is vagyok, már huszonöt éve. Nagyon sok olyan egyetemen tanultam és tanítottam, ahol tandíjhoz kötött az oktatás, és az a tapasztalatom, hogy amit az ember nem ingyen kap, azt sokkal jobban megbecsüli. Az ilyen helyeken maguktól és a tanároktól is többet követelnek a hallgatók, míg az ingyenes rendszerben az előadók sem feltétlenül olyan elánnal és minőségben tanítanak, mert úgyis megkapják a fizetést az államtól, vagy a fenntartótól.”
Lándori Tamás és Bakó Bea interjúját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.
