Vendégszerzőnk, Papp Attila Zsolt írása. Az írás eredetileg a szerző Facebook-oldalán jelent meg. Fotó: Orbán Viktor FB.

*

A Putyin-látogatás kapcsán szórakoztató volt látni (amennyiben a tragikomikum szórakoztató), micsoda színeváltozáson képesek átmenni emberek aktuális politikai szimpátiáik és antipátiáik miatt.

Korábbi eltökélt antikommunisták és szovjetellenesek, akik ötvenhattal keltek és feküdtek, felfedezték magukban a megrögzött ruszofilt, és szemérmesen félrenéztek, amikor Vlagyimir Vlagyimirovics testvér abban a parcellában koszorúzott, ahol a szabadságharcosokat ellenforradalmároknak tituláló szovjet hősi emlékmű is áll.

És vice versa: olyanok, akik korábban túl soknak találták a kommunistázást, és szélsőjobbos huncutságnak tartották, ha valaki egy lapon emlegette a szovjet „felszabadítókat” a náci megszállókkal, most mintha gyorstalpaló továbbképzőn vettek volna részt antikommunista retorikából, és könnyen megfeledkeztek arról, hogy a sztereotipizálás akkor sem helyes, ha történetesen az oroszok ellen irányul.

Tudom, persze, nem is úgy van, és minden megmagyarázható, meg ezek az oroszok nem is azok az oroszok, a reálpolitika pedig mindig más (attól függően, ki gyakorolja), ésatöbbi, de ez a szerepzavar mégis lenyűgöző.

Mindenesetre nem lettem volna Wittner Mária helyében.