„Bízzál, s virágzóbb századokat remélj, / Elődeidnek szép kora visszatér...” (Berzsenyi Dániel: A tizennyolcadik század)

Van-e jobb környék Berzsenyi Dániel sorainak, szellemének felidézésére, mint a Balaton nyugati hátországa? Van-e környék Magyarországon, ami jobban megfelel Berzsenyi ideáljának? Van-e környék itthon, ahol annyi minden tényleg rendben lenne? És ahol pont ezért fájó az, ha valami csak úgy simán rohad lefelé, mint annyi minden, szerte az országban. Visszatér-e az elődök szép kora? 

A Szent György-hegy és az arról nyíló kilátás vitán felül hazánk egyik legszebb pontja. A rendezett présházak, pincék, gyümölcsöskertek és szőlősorok között a Balatonra, a Badacsonyra, a Gulácsra, Szigligetre és a Csobáncra nyílik a kilátás. A legfestőibb, aranykori idillt megidéző helyen áll a Tóti-Lengyel család által épített barokk-rokokó kápolna és egy éppen Berzsenyi idejében, 1786-ban épült, echte parasztbarokk présház együttese. A Tarányi-présházról van szó, ami a hegy legszebb pontján áll, déli fekvéssel, balatoni és badacsonyi kilátással büszkélkedve − és rohamosan pusztul lefelé. Pedig úgy tűnik, pár éve még sokkal jobb állapotban volt.

A kis kúriának is beillő présház lehetne, mint aminek építették: magánház; lehetne környékbeli borászat, pincészet ékköve, látogatóközpontja; lehetne akár kis múzeum, kiállítóhely is. Sőt, egyszerűen szép és tradicionális vonalaival, összképével akár az egész Szent György-hegy vagy környékének is a jelképe, szimbóluma.

Amikor a tél elején ott jártam, nem volt egyik sem: durván pusztul az elhagyott épület. Tetőzete romokban (talán leégett?); a bozót kezd ránőni a házra, hullik a vakolat, penészesednek a falak.

Ahogy utánaolvastam az épületnek, rátaláltam egy még élőnek tűnő hirdetésre: eszerint a Tarányi-présház 105 millió forintért eladó. Nos, nekem nincs se 105, se 10,5 millió forintom a présházra, de valószínűnek tartom, hogy a Balaton-felvidéken találni olyanokat, akiknek van. Nem tudom, ki az eladó; nem tudom, voltak-e már érdeklődők. Csak remélhetjük, hogy a pusztulás időszaka után talán méltó gazdára talál az épület, aki akár csak magának megtartva, vagy esetleg a közönséget is beengedve, de felújítja és megőrzi a későbbi koroknak a Balaton-felvidék egyik legszebb pontján álló, a hely szellemét és hagyományait tökéletesen bemutató, öreg épületet.

Az oromzaton ülő, bőségszarut tartó puttók és múzsák addig is bíznak s virágzóbb századokat remélnek.