„A Fény szerelmese vagyok. Hiszem és vallom, hogy a fénykép legnagyobb erénye csakis a Fény kifejezése, hangsúlyozása lehet. Bizonyára mások is vallják ezt, mert sokat írnak és szavalnak a Fény fontos szerepéről, de nem mutatják meg a hozzá vezető utat, mivel nem ismerik. Én rátaláltam erre az útra és azt őszintén, becsületesen meg is mutatom.” (Dulovits Jenő: Művészi fényképezés; 1942)

Jé, a háború előtt is voltak színek − csodálkozunk rá néha a nyilvánvaló tényekre, amikor korai színes fotográfiákkal találkozunk a jobbára csak fekete-fehér fotókról és filmekből ismert időszakokról, mondjuk harmincas-negyvenes évek Amerikájáról vagy épp a keleti front magyar katonáiról. Nem lappanghat túl sok magyarországi színes fotográfia a háború előtti időszakról, épp ezért is értékes az a néhány darab, amit a nagyközönség is ismerhet közülük. Gasper kollégánál olvastam Dulovits Jenőről, a két világháború közötti magyar és egyetemes fotográfia egyik legfontosabb alakjáról, aki matematikus, fényképész, teoretikus, feltaláló és középiskolai tanár is volt egyben. Dulovits alkotta meg a világ első tükörreflexes fényképezőgépét, a Duflexet; de fotográfusként sem volt utolsó − a mesterről többet a Fotóművészet 2002-es számából lehet megtudni.

Íme, e magyar reneszánszember színes fotográfiái a harmincas évekből, egy már rég elsüllyedt Magyarország téli Budapestjéről és karácsonyairól.

Boldog karácsonyt kívánunk minden olvasónknak!