Idén 2010, 2011, 2012 és 2014 után immár ötödik alkalommal értékelnek évet − és elmúlthuszonötévet − a Mandiner szerzői. Novák Tamás írása.

*

Szokásos nyár volt. Ahogy vége lett az iskolának, iszonyú hőség lett, a vakációzók legtöbbje víz mellé menekült, mintha csak a strandlobbi rendezné ezt az egész időjárás dolgot. Persze mindez a két öreget nem nagyon érdekelte, gyerekük, unokájuk nem volt, bár az évzárókra régen el-el hívták őket, de ha tehették már akkor sem mentek el.

Most az erős nap elől a fedett verandára menekültek, az öreg a sakktábláját igazgatta, a felesége meg borsót fejtett. Nem nagyon beszéltek, nem is volt már nagyon mit, meg a hőségben úgyse esik jól a felesleges szájalás. Csend volt, így aztán pontosan lehetett hallani, amikor lentről valaki kinyitotta az ajtót és katonás léptekkel felfelé indult a kis kerti lépcsőn. Az öregek fel sem emelték a fejüket, tudták, csak a szokásos déli őrségváltás van és csak beköszön a túlbuzgó katona.

„Jó napot kívánok” − hangzott bizonytalanul a katona köszönése a veranda sarkán. Az öreg felnézett, de nem szólt semmit. Persze a felesége visszaköszönt és süteménnyel is megkínálta a zavarban lévő katonát, aki hebegett-habogott, azt mondta, hogy akkor este 8-ig ő lesz itt, hogy új fiú és Zoltánnak hívják, s hogy itt vannak az újságok. Látszott, hogy új fiú, a régiek már nem hozták fel az újságokat: vagy nem merték, vagy inkább az öregekre voltak tekintettel. Ezt ők sem tudták eldönteni.

Talán egy fél óra is eltelhetett, amikor újra felnézett az öreg és akkor vette észre, hogy a felesége az egyik újság címlapját bámulja. A betűket már nem tudta elolvasni, de a címlapképre pont rálátott ő is. Sok ember volt rajta és talán a Hősök terén készülhetett. 

„Olvasd el, ha érdekel” − mondta feltűnően tisztán az öreg, ami meglepte a feleségét.

Ő pedig olvasni kezdte. Olvasta, olvasta egyre nagyobb szemekkel, aztán egyszer csak kifakadt. „Nézd már miről beszélnek ezek, emelte fel a lapot. Mi az, hogy a Párt diktatúrája?? Mi van?! Mi az, hogy az Orosz Birodalom feltétlen szolgálata, meg hogy ázsiai zsákutca? Hát ezeknek elment a józan eszük? Meg hogy önállóság, meg hogy a sajtó szabadsága? Meg hogy európai polgári demokrácia? Hát teljesen megőrültek?”

„Ugyan, csak gyerekek még” − mosolyodott el Kádár János.