Escher rajzolni akar valami szart – így kezdődik az alt-J szeptemberi, This Is All Yours című albumának Intro című dala. Pontosabban némi lalalázással kezdődik, aztán jön a szöveg, amelyről időközben megtudtam, hogy egy Wu Tang Clan-parafrázis. De nem ezzel a mondattal kezdődött ez a szerelem.

Nagy szerencsém, hogy az alt-J-vel nem tudományos alapon kezdtem foglalkozni, ahogy más zenekarokkal szoktam. Nem olvastam utánuk, nem hallgattam meg aprólékosan elejétől a végéig sem az új, sem a régi lemezt, nem néztem meg mit jelent a nevük, de még a klipeket sem láttam. Véletlenül hallottam meg a Petőfi Rádióban az egyik dalt, aztán fél óra múlva már szerelmes voltam, mondhatni első hallásra. Ha  valaki azt mondja nekem, hogy szerelmes leszek egy Apple-billentyűkombóról elnevezett, kötöttpulóveres altpop-folkstep-artrock alakulatba, akik minden szövegükben szélsőhipszter metaforákkal bombáznak, akkor valószínűleg csalódottan csóváltam volna a fejem, hogy ez az illető nem ismer engem.

Három dologgal lehet nagyon megfogni engem. Ha valaki többszólamú vokális harmóniákkal dolgozik, ha okosan építkezik a misztikus népzenei elemekkel és ha meg tud lepni. Az alt-J ezt a három dolgot az első lemez első közjátékával le is tudta nálam. Ez volt a második dal, amit hallottam tőlük. Egyszerűen gyönyörű harmóniák két szólamban, folkos ízzel. De ez ugyebár az előző lemez volt, az An Awsome Wave 2012-ből.

A 2014-es This Is All Yours lassan indít, lassan folytatódik és lassan is fejeződik be. Nem rohanunk sehova. A fent idézet Intro után az első dolog, amire felkaptam a fejem, az az, hogy semmit sem értek a Nara című dal szövegéből. Ez a vége:

Hallelujah, Bovay, Alabama
Marry a man like no other
Hallelujah, Bovay, Alabama
Love is the warmest colour
Hallelujah, Bovay, Alabama
Unpin your butterflies, Russia
Hallelujah, Bovay, Alabama
To be a deer in Nara

Persze csak el kell kezdeni a tudományos munkát, ha valamit mondani is akarunk a lemezről. Mint némi utánaolvasás után megtudtam, ez a dal a melegházasságról szól. Alvan Earle Bovay a republikánus párt alapítója, Alabama az USA legkonzervatívabb állama, a halleluja pedig egyértelmű utalás a vallásra. Innentől kezdve az „engedd szabadon a pillangóidat, Oroszország” is feldolgozható, Nara pedig egyébként egy japán város, ahol szent állatnak számítanak az őzek.

A rejtélyességen semmit sem enyhítenek a következő dalok. Parafrázisok, homályos utalások, baudelaire-ien nyers képek, popkulturális célzások teszik izgalmassá a dalok felfejtését. Az igazi izgalom a negyedik dallal, Every Other Freckle-lel kezdődik, ami nagyszerű metaforákkal kendőzve egy az egyben a szexről szól, költői képként felvonultatva az étkezés szexuálisabb vonatkozásait és az internet kedvenc állatának összes lehetséges játékos mozdulatát. A fent beágyazott klipnek egyébként fiús verziója is van. A Left Hand Freet a zenekar bevallottan nem szereti, teljesen ki is lóg a lemezről élénkségével.

A következő említésre méltó alkotás a Hunger Of The Pine, csodás klipje is van, refrénként pedig egy Miley Cyrus-sample-t kapunk: „I’m a female rebel” − ötletem sincs, hogy jön ez ide. Mindenesetre működik, nagyszerűen ellenpontozza a hiányról éneklő Joe Newmant. A Warm Foothills érdekessége, hogy Newman mellett négy másik énekes munkája van összevágva, de nem tudom nem továbbnyomni a dalt, amikor itt jön a személyes kedvencem. A The Gospel of John Hurt már a címe miatt szemet szúrt: John Hurtot azóta sajnálom, hogy az Indy 4-ben kimondatták vele az „űrök közötti űrbe” fordulatot, ráadásul a cím egy nagyon rossz szójáték János evangéliumára. A dal egy tetriszes metaforával indít, Alien-utalással folytatódik (itt jön be a képbe John Hurt), aztán teljes érthetetlenségbe fordul. De közben mégis eszméletlen jó, főleg a második fele. Innentől lefelé megy az album: a Leaving Nara végül témánál maradva megint Bovayjel és Alabamával zár. Az alt-J új lemeze lassabb és halkabb, mint az első volt, de egészen nagyszerű dalok sorakoznak rajta.