A látszat ellenére bármikor visszafordulhatnánk a liberális haladó politika útjáról, hiszen a történelemnek nincs meghatározott iránya – mondja Megadja Gábor eszmetörténész, akinek a Molnár Tamás Kutatóközpont kiadásában jelent meg Az utópia hegemóniája című esszékötete. Megadja szerint a tinilányok után a második két legsértődékenyebb emberfajta az értelmiségi és a politikus; nincsenek teljesen megszakadt hagyományok; és a bevált gyakorlatokhoz bármikor vissza lehetne térni.
„Közép-Európában megszakadt a hagyomány a negyven év kommunizmussal, vagy már hamarabb is. Nincs mihez visszatérni, ergo talajtalan a hagyományelvűség. Mi a válaszod erre a gyakori felvetésre?
Ezzel a felfogással az a baj, hogy úgy képzeli el a hagyományt, mint ha az valami tömb vagy valami vonal lenne, ami megszakadt és megszűnt 1944-ben. Persze, hogy az időben nem tudunk ugrálni, így visszatérni sem tudunk hozzá 1990 után. A visszaugrás valóban nem lehetséges. Csakhogy a hagyomány forrásai megvannak. Számos helyen megmaradtak a hagyományok, hagyományos felfogások még a totalitárius diktatúra alatt is, például a családokban, a könyvtárakban. Édesanyám kettős nevelést kapott, ami jellemző volt a Rákosi- és Kádár-korszakban: mást mondtak, olvastak otthon neki a történelemről, mint az iskolában. Egyfajta búvópatakként fennmaradt a hagyomány, töredékeiben megvan, és ez jól megmutatkozik abban is, hogy 1990 után felszínre bukkantak ezek a gondolkodási módok. Nem csak arra gondolok, hogy egy jobboldali párt nyerte meg a választásokat, hanem arra, hogy a hagyományos gondolkodásmód egyszerűen nem szűnt meg.
S ha erre apellálunk, az nem a hagyomány »feltalálása«?
Nem találunk fel semmit, csak visszanyúlunk ahhoz, ami volt, amit esetleg elfelejtettünk. Ne gondoljuk, hogy a hagyomány recepteket tartalmaz, amelyek input-output módon aktualizálhatók. Voegelin egyik könyvének címe az, hogy Anamnesis: minden tudás valójában visszaemlékezés. Szerintem nekünk is erre van szükségünk, ez pedig nem feltalálás. Egyébként a felvetett problémával a nyugat is küzd: amit nálunk a kommunizmus csinált, azt nyugaton a modernség intézte el kétszáz év alatt, nem feltétlenül totalitárius módszerekkel.”
Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.