Hallottam egy bloggerről, aki azt tűzte ki maga elé olvasási programként, hogy felváltva olvas férfi és női szerzőket. Egy pillanatra elgondolkodtam: ezt a szempontot még eszembe sem jutott figyelembe venni. Megnéztem, milyen arányban olvasok női szerzőket. 2010: egy a huszonnyolcból; 2011 nulla az ötvenből; 2012: négy az ötvenkilencből; 2013: kettő a hatvanból.
Nem tudom, az aránytalanságot mi magyarázza. Talán az, hogy preferált műfajaimban (sci-fi; krimi) többségben vannak a férfiak, talán valami más. Mindenesetre mintha csak erre a rövid magánkutatásomra reflektálna: az Olvasás Éjszakáján, azaz ma, szombat este a Gabo Kiadó a nők és a sci-fi viszonyáról szervez előadást a kiskörúti Alexandrába. Az esten Moskát Anita és Kleinheincz Csilla, a kiadó két szerzője Álmodnak-e az androidok patriarchális jövőről? címmel kalauzolja a nézőket egy „vetítéssel egybekötött utazáson”. Most bemutatjuk a két szerző könyvét, az Ólomerdőt és a Bábel fiait.
Kleinheincz Csilla Ólomerdő c. könyve 2007-ben jelent meg először a Delta Vision gondozásában, idén pedig kicsit átgyúrva, folytatáshoz előkészítve a Gabo Kiadónál. Az Ólomerdő sötét mese a kamasz Emeséről, aki szülei titkait próbálja felfedni. Tündér anyja kiskorában elhagyta őket, apja pedig azóta próbál bejutni a Gödöllő környéki varázserdőbe, hogy visszahozza feleségét. Végül mégis csak Emesén múlik, hogy feloldja a családját sújtó átkot és visszakapja a szüleit. Az Ólomerdő tündérországa szívbemarkolóan komor és meglepően realista: az ősi törvények, átkok és varázslatok fogságában sebzett, roncs lények, szívüket vesztett lovagok és gonosz boszorkányok tengetik az életüket. Mintha a mesék vége után, a míg meg nem haltak-paradigma másik oldalán járnánk. A hős megdicsőülése és lelépése után, egy szétesett világban. A Fehérlófia-mondára lazán felfűzött történet befejezésének sem örülhetünk felhőtlenül. Kíváncsian várom a folytatást.
Szintén a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg idén Moskát Anita első könyve, a Bábel fiai. Egy másik, párhuzamos világban emberek ezrei évtizedek óta vérrel és verejtékkel építik újjá prófétájuk szent látomása alapján az ősök lerombolt tornyát. A legenda szerint ha elkészül, a kupola alatt mindenki megdicsőül majd. A próféta azonban halott, a város népe lázadozik, a próféta fia pedig megkérdőjelezi hazug apja örökségét. Eközben Budapesten egy festő a látásával áldozik a toronynak, de nem nyugszik bele. Átkel a sivatagba, hogy kiderítse az igazságot és visszaszerezze a látását. Nem mondanám meg, hogy Moskát Anitának a Bábel fiai az első regénye, pedig őszintén szólva nagyon-nagyon nehezen vettem rá magam az olvasásra. Nem húzott be elsőre a cselekmény. Aztán szépen lassan összeáll a kép, a cselekmény két szála összefonódik és egyre többet tudunk meg Bábel különös világáról és prófétája életéről. A történet végére maradt bennem azért néhány kérdés, de első könyvnek ez több mint nagyszerű volt.
Nem vagyok nagy fantasy-rajongó, magyar viszonylatban ez nekem mindig a táltosokkal meg ősmagyar dolgokkal operáló, kissé unalmas próbálkozásokat jelentette. Nyilván arrafelé is akadnak gyöngyszemek, elvétve. Kifejezetten üdítő tehát a két szerző könyve, amelyek sikeresen elszakadnak ettől a miliőtől. Általában jobban működik, ha a felrajzolt párhuzamos világok erősebb kapcsolatban vannak a mi valóságunkkal, többet boncolgatják a két világ viszonyát. A két szerző nem ezt az utat választotta, a hangsúlyok másfelé tolódnak, de semmi probléma nincs ezzel, sőt.
A két könyv alapján tehát bátran ajánlhatom mindenkinek, hogy menjen el szombat este és hallgassa meg a szerzők előadását a patriarchális társadalmat álmodó androidokról, nőkről és science fictionről.
