Ma zajlik Skóciában a történelminek tekinthető népszavazás, melynek egyetlen kérdése: függetlenné váljon-e Skócia? Sok elemzést, véleményt lehetett már olvasni a témában, de talán a legérdekesebb kérdés: mit gondolnak maguk a skót polgárok a kérdésről? Fiatal és idős, nagyvárosi és vidéki skót férfiakat és nőket kérdeztünk meg arról: ők hogyan vélekednek a skót függetlenség kérdéséről.
A környezetvédelmi szakértőként dolgozó Chris (Edinburgh) is szkeptikusabb véleményt fogalmaz meg: „Érdeklődök a függetlenség ügye iránt, de aggódok, hogy egy működőképes és tovább javítható uniót bontanánk fel”. Részt fog venni a népszavazáson és nemmel szavaz majd. „Fontos megvédeni és megőrizni az Egyesült Királyságot. Nem szabad elfutni előle egy pár probléma miatt. Skócia már így is nagyfokú függetlenséggel rendelkezik a kormányzás terén, és ezt tovább lehetne fejleszteni, ha még több önkormányzati hatalmat kapunk Londontól. Ez jobb lenne, mint a teljes elszakadás.”
Kay (Glasgow) joghallgatóként nagyon érdeklődik a népszavazás iránt. A politikát és az alkotmányjogot tanulmányozva úgy látja, a népszavazás egy lehetőség arra, hogy pozitív változások történjenek a kormányzás terén. „Egyszer-az-életben lehetőség ez, hogy elmozduljunk egy még mindig a feudális eredetére emlékeztető demokráciából egy valóban képviseleti demokrácia felé.” Kay igennel fog szavazni: „Érezni akarom, hogy a szavazatom számít. Az évek során egyre inkább kiábrándultam a westminsteri kormányzásból, és valódi változásokat szeretnék látni”.
Az edinburghi Deryck alapból a függetlenség mellett állna, de nincs megelégedve egyes függetlenségpárti politikusokkal. Viszont amikor a „nem”-pártiakkal beszél, nem hall tőlük meggyőző érveket arra nézve, miért is lenne jobb a további unió a függetlenséghez képest. Ehelyett inkább csak érzelmeskedéseket és aggódásokat hall tőlük. Egy egyetemet végzett, „nem”-párti közeli barátja is csak annyit tudott mondani: „Háromszáz éve az Egyesült Királyság része vagyunk, nem akarok változást, és nem akarok erről többet beszélni”. Deryck szerint a skót függetlenségi népszavazás megfeleltethető a felnőtté válás és a fészekből való kirepülés pillanatának. „És ebbe az otthonba háromszáz éve csak el lettünk rabolva! Milyen szülő az, aki azt mondja a felnőtté vált gyermekének, hogy »rosszabb lesz egyedül lenni, maradj csak velünk, majd mi, a szüleid tudni fogjuk, mi a jobb neked«”? Deryck ilyennek látja a Westminster és Skócia viszonyát. Viszont azt is hozzáteszi: „Ha győznek a függetlenségpártiak, az csak a kezdet lesz. Meg kell majd küzdeni a politikában is azért, hogy a függetlenség víziója valósággá váljon”.
Rajcsányi Gellért riportját híroldalunkon olvashatják.
