Hogyan lehet üzletet csinálni a senkinek sem kellő hulladéktípusokból? Mit finanszíroznak piaci szereplők, és mit a kormányzat? Ezekről beszélt Tom Szaky a Mandiner.startupnak adott interjújában, és arról is, hogy komolyan gondolták-e, amikor használt tamponból készült fogkefét küldtek tamponokat gyártó ügyfelüknek.

„Mi hoz nagyobb bevételt, maga az összegyűjtött alapanyag, vagy az azokkal a vállalatokkal kötött megállapodások, akiknek a termékei után megmaradó hulladékot gyűjtik?

Kezdjük egy kicsit messzebbről! Mindenből hulladék lesz előbb vagy utóbb – csak az a kérdés, hogy mikor. Lehet, hogy a szék, amin ül, öt év múlva, a számítógépe egy év múlva, a kávéhoz kapott cukros tasak meg azonnal, amint kibontom. Végiggondoltunk, hogy miért van az, hogy a hulladék egy részét (például a műanyagpalackokat) a világon mindenhol gyűjtik és hasznosítják, a 80%-át azonban nem. Meg kell nézni, hogy milyen értéke van a feldolgozott szemétnek, milyen költségei vannak a begyűjtésnek és magának a feldolgozásnak. Öt olyan anyag van, ahol ez az egyenleg pozitív: kétféle műanyag, papír, alumínium és üveg. Minden más hulladék esetén több vele a költség, mint amennyit feldolgozva ér – mi csak ezekkel foglalkozunk.

Itt jönnek képbe a multik?

Ők is, de nem csak ők. Megkeressük a hulladéklánc különféle érintettjeit, akik hajlandóak lehetnek kifizetni a feldolgozás költségeit. Ezek jellemzően a legnépszerűbb márkák, akik hajlandóak finanszírozni a programjainkat. De nem csak ők nyitottak ilyenre, előfordul, hogy kormányzati szervek vagy akár magánszemélyek is fizetnek nekünk. Vancouverben, Kanadában húsz méteren van egy TerraCycle-doboz a lámpaoszlopon, amibe bele lehet dobni a csikkeket. Ezeket az önkormányzattal együttműködve helyeztük ki, és a város állja a program költségeit, mert azt tapasztalták, hogy korábban átlag 400 csikket találtak egy adott területen, azóta meg három darabot – ez 99 százalékos csökkenés. Tisztább lett a város és kevesebbet kell szemétszedésre költeniük.

A TerraCycle IT-központja Magyarországon van, hasonlóan néhány másik startuphoz, mint a LogMeIn vagy a Ustream. Velük van bármilyen kapcsolat?

Ismerek pár embert tőlük és beszélünk néha, de nem dolgozunk együtt, nincs üzleti kapcsolat. Az egyetemeken és konferenciákon tartott előadásaim során viszont sokszor találkozom magyar vállalkozókkal. Ha az embernek van egy ötlete, és dolgozik is rajta, és nem gondolja azt, hogy majd az ötlet fog mindent csinálni, akkor érdemes globális léptékben gondolkodni, így sokkal nagyobbak a lehetőségek. Miért ne lehetne Magyarország is olyan, mint Izrael? Ott kevesebben laknak, mint Magyarországon, de Izraelben a legnagyobb az egy főre eső startup cégek száma – Magyarországon alig van néhány. Tudom, hogy sok különbség is van a két ország között, de mindkét nép elég okos, jók az iskolák, ezért jók a lehetőségei.”

Balogh Ákos Gergely interjúját Mandiner.startup oldalunkon olvashatják.