A magyar közélet 2014-es állapotát történetével, szimbolikájával és stílusával tökéletesen leképező német megszállási emlékmű funkciója mára kristálytisztán látható: ez a hely, ahol a Váci utca-Bazilika kör letudása után a Kossuth tér felé tartó külföldi turista szembesülhet azzal, hogy az Orbán-rendszer diktatúra helyett egy alapvetően vidám valami, ahol egyszerre jelenik meg a főváros egyik központi terén a kormányzati és a nagyhatalmi (lásd szovjet emlékmű és amerikai erőd nagykövetség) akarat, az ellenzéki tüntetés és a játszótér gyerekzsivaja.
A megszállási emlékmű lokális antitézise tulajdonképpen már az emlékmű odaszállítása előtt megszületett − és úgy tűnik, az emlékműhöz hasonlóan ott is maradt. Az emlékmű-ellentüntetők által otthagyott installáció legalább annyit elárul a magyar jelenvalóról, mint az emlékmű maga. A földre rakott kavicsok és kövek, mint az érintettekre való megemlékezés méltó gesztusai mellett, alatt, fölött a 21. századi magyar tüntetéskultúra kellékei, nejlonbugyikba rakott aktuálpolitikai üzenetek, Carte D'Or virágdobozok, festménykeretek és ott hagyott tüntetési táblák alkotnak vegyes összképet.
A tüntetők mára eltűntek, ahogy az emlékműhöz kirendelt rendőrök nagy része sincs már ott a téren. Már csak random külföldi turisták fotózzák értetlenül és fogalmatlanul a magyar Kulturkampf jeleit.