Vajon mi a bor valódi küldetése és mi teszi olyan megbízható fajtává az olaszrizlinget? Hogyan lehetne egy újfajta minőséget létrehozni és vajon elérhető utópia, hogy egész évben pezsegjen a turizmus a Balatonnál? Laposa Bence badacsonyi borásszal beszélgettünk a hazai bormarketingről, a Balatoni Körről, a termelői piacok előretöréséről és arról, hogy hogyan lehetne áthangolni a balatoni vendéglátást.
„A hétköznapjai során senki ne gondolja, hogy egyedül van a céljaival. Nagyon sokszor érzi magát az ember ufóként a saját közegében – de amikor látja, hogy van még másik húsz olyan, aki nagyon sok mindent hasonlóan csinál, 5-10-100 kilométerre tőle, akkor az egy jó dolog. Tudunk egymástól tanulni, ennek már van egy belső motiváló ereje, amely egyáltalán nem lebecsülendő. Az alakulás óta többet látogatjuk egymást, több a közös témánk, többet ajánljuk a másikat. Kezdjük megismerni és elismerni egymást. Ez az alapja. Vannak komoly szakmai céljaink is, nagyrészt a borászattal, gasztronómiával összefüggésben. Igyekszünk minden olyan dologra időt fordítani, amely a Balatonhoz köthető. Első kampányunk a »balatoni bort a Balaton-partra«. Ez az alapvetés kitágítható és a bor helyébe bármilyen más termék behelyettesíthető. Fontos a helyi alapanyagok használata, a törekvés arra, hogy az a turista, aki idejön, helyi dolgokkal találkozzon. Elsősorban ez nem a mi gazdasági érdekünk, sokkal inkább arról szól, ha valaki elmegy a világon egy vidékre, ideje nagy részét azzal tölti, hogy mi kerül a poharába és a tányérjába. Ha az adott helyen pozitív impulzusokat, egyedi dolgokat kap, ami helyből származik a visszacsatolás is pozitív lesz.
Egyszerű, őszinte, helyi dolgok kellenek. Ha ezt borban, ételben és egyéb termékekben meg tudjuk valósítani, hatalmasat léptünk előre. Pontosan ebben kell még fejlődnünk és behozni a nagy lemaradást. (...) A tóti piac jó példa erre: rájöttek az emberek, hogyha meg akarnak itt élni, vagy az átlagnál egy kicsit jobbra vágynak, akkor el kell kezdeni termelni és létrehozni valamit. Akik pedig jól csinálják, azok pénzt is tudnak keresni vele: ez egy olyan felismerés volt a Balaton-parton, amelyre ötven évet kellett várni; harminc évig működött a tömegturizmus, húsz évig volt egy tetszhalott állapot, de mostanra végre rájöttek az emberek, hogy ami idáig volt, az nem jó. Olyan nincs, hogy produktum nélkül akarunk megélni, és elkezdtek dolgozni a maguk módján, kicsiben, a két kezükkel. Ha az ember kimegy a tóti piacra, látja, hogy azért nem vagyunk teljesen elveszve, egy csomó jó dolog van a szörpöktől kezdve a lekvárokon át a szárított almachipsen keresztül a különböző pástétomokig. Ebben egy olyan mobilizáló hatást érzek, amely a vidék és az egész ország szempontjából elengedhetetlen. Meg kell találni azt a fajta ellenpólust, lehetőséget a multikkal szemben, hogy legalább amit megeszünk, abban találjunk helyi alternatívákat.”
Terján Nóra interjúját Bor.mandiner oldalunkon olvashatják.