2007-ben ellopták Kádár koponyáját, de úgy tűnik, hogy nem a Kisvárosban Medveczky Ilona csodaautójával feltűnő, törtmagyarul beszélő emigráns gyűjtőknek adták el, hanem főtt tojást falatozó amerikai kampányguruk és angyalföldi lakossági fórumok szervezői vudu-varázsolnak vele mind a mai napig. „Halottak vezetnek itt riadt kis élőket.” Dehogy Kárpát-medence: Álmosvölgy.

Huszonöt évvel halála után is fejnélküli lovasként jár köztünk Kádár János szelleme. Nézzük tíz jelenését a magyar közéletben!

10. Szomszédok-kultusz

„Aki a szabadságon kívül mást is vár a szabadságtól, az szolgaságra született” – írta Tocqueville, márpedig a Szomszédok hősei a gazdagréti falanszterben láthatóan szocializmusra születtek. Mindenki képességei és szükségletei szerint, reggel erdész, délben halász, este vadász, de az epizódok végén mindenki kritikus. Az 1987-ben indult teleregényt ötven fejezet után telibe kapta a rendszerváltás, mint a magyar undergroundot a hitgyüli; ennek ellenére a Szomszédokban a verseny és a piac világa csakis a taxis hiénák alakjában jelentkezik, a külvilágot pedig a múlt nélküli kiflitolvajok és az erdő legváratlanabb pontjain felbukkanó vadorzók reprezentálják. A szocdem nyomdász, Vágási Feri egyszer próbált meg vállalkozni, akkor is lefagyott a számítógépe.

9. A CBA világa

„A hazai üzletlánc” – skálázzák a reklámban, pedig a CBA-n a magyar zászló nem más, mint romló húson selyemszalag. A Szomszédok köpenyes Lenke nénije a Gazdagréti Közért becsukása után akklimatizálódási problémák nélkül ülhetett át egy CBA-pénztárgép mögé, hogy még 2014-ben is egyenként pötyögje be minden termék árát. Hiszen a vonalkódos leolvasás gyanús, akár a szimbolizmus vagy a Csöpi-filmekben a nyugati rendszám. Van friss, meleg kenyér, van tej meg szíves kiszolgálás, és nyilván szlovák vizeken megúsztatott busa is. Mégis csak azt mondhatom, amit Kobra felügyelő: nem itt szoktam vásárolni.

8. A magyar futballközeg

Jó pénzért hátul szotyolázik a tartalék. Az edző, amelyik megbukik Pakson, két hét múlva állást kap Mezőkövesden. Tizenöt éve lehet valaki milliós fizetésért utánpótlás-koordinátor. A vakok kedvéért tartott szakkommentátorok („Balról bepasszolta, Ronaldo gólt rúgott” – de mindezt mint egy MÁV-beszédszintetizátor) alapjaiban teszik zárójelbe Marx munkaérték-elméletét. A magyar futball maga a teljes foglalkoztatottság és az ebből következő teljesítménynélküliség. Mégis hetente egy egész keletnémet esztrád-műsort építhetnek erre a semmire, a nyilvánvaló bundameccsekre és nullás produkciókra, amit úgy próbálnak eladni nekünk, hogy az alkalmatlan riporter egy földberúgásnál teli torokból üvölti, hogy „Panenka-módra!”. Alekszandar Jovics feledhetetlen tizenegyesénél a kommentátor értékelése minden, ami a magyar foci. Egyesíti Dzsudzsák összetört Bentley-ét, a Romkertben a pultnál menőző majdnem NB I-es játékost, a totóbotrányt, a nemtudású, ámde kispadról kispadra hurcolt edzőt, a védencét csapatba vásároló menedzsert, az online fogadásokat, a „végén azé' nyújtsatok egy kicsit!” kérést, a sorsdöntő meccseket, a hibát a médiában kereső tulajdonost, a káeftévé vált klubok költözését meg a saját legendájának súlya alatt Heysel-stadionként összeomló Koplárovics Bélát; és ha kicsit megkaparjuk a felszínt, rábukkanunk az ikszben megegyező bányaigazgatókra is. Végh Antal 1974-ben írta meg Miért beteg a magyar futball? című szociográfiáját, de azóta is azt mondjuk, hogy majd a fiatalok. Minderről bővebben írtunk Eklerfánk-díjas tanulmányunkban történelmi stúdióblogunkon.

7. Schmitt Pál karrierje

„És megint fölnéztem az égre álmaim gőze alól, s láttam, a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol” – írta Eszmélet című versében a rossz, de használható Schmitt Pál, és ilyenkor az ember valóban elhiszi Fricz Tamásnak, hogy ez egy következmények nélküli ország. A Kádár-rendszerben volt tendencia, hogy a sokadik ittas gázolás után a szakszervezetiseket legfeljebb csak áthelyezték az egyik megyeszékhelyből a másikba. Ekképp hiába Schmitt Pál plágiumvétke, a minap is ő lehetett az egyik sztárvendég a Magyar Televízió gyalázatos Grosics-emlékműsorában, amelyben úgy adta elő a sztorikat a sporterkölcsről, mintha azokat „Gyula bácsi” személyesen neki mondta volna és nem írta volna meg ötven éve mindenkinek a törzsanyag életrajzi könyvében. A magyar politika simulékony Rod Stewartját 2010-ben akkor is az Elnöki Tanács elnökének választhatta volna az országgyűlés, ha nincs rendszerváltás. Minden adottsága meg lett volna hozzá.

6. Szabadság tér ’89

A régi fizikaórákon vetített keletnémet Helios űrhajú fantasztikus kalandjai című oktatófilm − a botkormánynál az alufóliába tekert Toni Polster-alteregóval és a béna bejátszásokkal, melyekhez képest az Űrgammák maga azŰrodüsszeia − nem volt annyira expresszív, mint a magát a televíziózás Máraijaként pozícionáló, de egyre inkább Csernyenkóvá őszülő Philip történelmi műsora. Tekintse meg, ha szeretne többet tudni. Egy világnézeti klub, amely nem beszél a Kádár-korszakról, hanem egyenesen jelenvalóvá teszi azt a vonalas történetszemléletével, a vita hiányával és azzal, hogy a neofita nemzeti-keresztényekből úgy konvertál egykori ellenállókat, miként 1945 után körítettek pártunokaöcsiknek partizánmúltat. Ez az a műsor, ahová simán beülhetne reformerként szakérteni Grósz Károly, hiszen a Szabadság tér ’89-ből azt is megtudhattuk, hogy Ernyey Béla nemcsak a magyar Richard Gere, de a magyar Szolzsenyicin is: „Itt lesz velünk Ernyey Béla, aki kitelepített osztályidegen család sarjaként finoman szólva nem volt a Kádár-rendszer nagy barátja.” Őt egészen a ‘85-ös szépségkirálynő-választás zsűrijébe telepítették.

5. A Szabadság Napja

A forradalom előtt az egyik ember elnyomta a másikat, azóta ez pont fordítva van. De úgy tűnik, hogy vannak, akiknek egyként jól megy, akik gyöngyhajú lányokról énekeltek, mikor mások arról gitároztak, hogy Éva tegnap volt az abortuszbizottság előtt. De egy londoni stúdióból nehéz is lett volna reflektálni a Kádár-kori Magyarország népbetegségére, az alkoholizmusra és az ország világelső öngyilkossági rátájára. A Szabadság Napján a CPg-nek kellett volna fellépnie, akiket rendőrök vertek szét a nyolcvanas években és másfél évet töltöttek börtönben; nem pedig az Omegának, a Kádár-rendszer kirakategyüttesének, akik a legtöbb lemezt adták el és akiket a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért. Szívből írtam, szívből lett elmondva. Még ha fejjel tudom is, hogy kellenek a gigakoncertek, hiszen ilyenkor „egy leszedált ország tapsolgat a szarnak” – a posztkádári szürkeséget megéneklő Lovasi sorával. De ezt az Omega-Scorpions szuperbulit 1984-ben is meg lehetett volna rendezni.

4. Szanyi Tibor nyilvánosság-koncepciója

„Kevesen esznek lazacot vagy kaviárt, szalámit se nagyon, de talán párizsi jut mindenkinek.” Már nem tudom, hogy a Szomszédok valamelyik búcsúmonológjában hangzott-e el ez a pszeudo-hegyi beszéd vagy Orbán Viktor nyomta be egy Videoton-kupasiker másnapján, péntek reggel a Kossuth Rádióban; mindenesetre úgy passzol ide, mint langyos sör mellé a hideg virsli. Tíz dekagramm párizsi és kettő darab zsömle. Aki nem tudná, tavaly Szanyi Tibor e hozzávalókkal vásárolta volna meg Page Not Found-os szerzőtársam, Pető Péter véleményét és autonómiáját; és ezzel a kellékek árában meg is határozta a pártja által oly elkötelezetten védelmezett sajtószabadság árát. Az MSZP Csapajevje tudniillik úgy nyerné meg az osztályharcot, hogy reggelivel lakájt vásárol magának. De hát abban sose kételkedtünk, hogy Szanyi Tibor minden szempontból kompatinkibilitis a Kádár-rendszerrel, talán még Észak-Koreával is; miként abban sem kételkedünk, hogy a kádárizmus szellemének egy Bajkál-tó mélyére dobott, ki nem harapható tejeszacskóban lenne a helye.

3. Központosítás

Kell egy Rendszer, ami nem mozog, úgyhogy a minőségbiztosítás jelszava alatt centralizálunk és a védelem indokával államosítunk. Eddigi történelmi tapasztalataink alapján, a szekrényben tervek és Méta melegítő után turkálva, ennek a vége akár még jegyrendszer is lehet, a Központtól kapott havi hat tojással. Másfelől meg, ha így folytatjuk, akár már harmincévesen is Kossuth-díjat lehet majd kapni a leendő Egy Történelemkönyv egy fejezetének minden igényt kielégítő megírásáért, úgyhogy pártvonalon korlátlanok a perspektívák. A balliberalizmussal és Bilderberg-csoporttagsággal nem vádolható Molnár Tamás fejtette ki, hogy egy szigorúan központosított rendszerben a tehetségére, a saját szakértelmére hagyatkozó autonóm gondolkodó – például Szijjártó Péter – a rendszer logikájából adódóan szorul háttérbe, nyomatik el; mivel egy alternatív erőközpont sűrűsödhet körötte, amely veszélyt jelent a Vezetőre nézve. Persze Molnár az államszocialista rendszereket elemezte, de a gyerekeket őrsvezetők tanácsaival köszöntő, falambériás KLIK-et és a „tinédzsereket” elképzelt fiatalos szlenggel megszólítani próbáló -nékat nem is lehetne máshol elhelyezni. Pedig, hogy Bástya elvtárs kollégáját citáljam a Szomszédok tanári karából: „meg kéne tanulni, hogy nem az igazgató a fontos, hanem akit igazgat”.

2. Békemenet

A CÖF a NER Hazafias Népfrontja, amellyel kapcsolatban az egyetlen releváns kérdés az, hogy pálinkát mérnek-e már; de tegyük hozzá, hogy a gyarmatosítókat, intervenciósokat, ellenforradalmi kísérleteket és csillagközi inváziókat visszaverő békemenetek nem előzmény nélküliek a magyar történelemben. Valami ilyesmiről írta Ady, hogy „Ti rikácsoltok s pénzt kaptok érte, / Mi belefúlunk bűnbe és vérbe”. Azért jó látni, hogy az ország minden tájáról jelentkeznek a Békemenetbe, hogy mind teszik a dolgukat. „Tegye Ön is a dolgát!” Még szerencse, hogy már nem vagyok hadköteles.

1. Rezsicsökkentés

A villanyszámláról a gázszámlára nézek, a gázszámláról a villanyra, és már nem tudom eldönteni, hogy melyik a gáz és melyik a villany. De csak egy évet menjünk vissza az időben a nyolcvannyolc mérföldre pörgetett sárga Zsigulival: Kádár János halála után huszonnégy évvel a népet még a megaláztatás és a teljes pusztulás apokaliptikus rémei fenyegették. A külföldi energiaipari cégek − a vérszomjas EU-biztosokkal együtt − jól szervezett, tökéletesen felszerelt, multinacionális bandákba tömörülve, pimaszul semmibe véve a magyar átlagkereset és fogyasztás valódi mértékét, a rezsidíjakat egyre csak emelve a magyar nép felszámolására törekedtek. Ám a magyarok teljes megsemmisülésének horizontján, mikor már alig maradt gáz, s a legfiatalabbak már Magyarország elhagyásának és a külföldi munkavállalásnak a gondolatával kezdtek foglalkozni, váratlanul új reménysugár ragyogott fel. Orbán Viktor utasítására aktiválta magát Németh Szilárd rezsibiztos, korunk Grabowskija. Az eseményt nem hiába választottuk be első helyen 2013 közéleti csúcseseményei közé. A Macskafogót még mozikban és óvodákban vetítették, a Rezsifogó azonban a közszolgálati híradóban megy, amelyet minden este Terikével iszogatva nézünk, ami befolyik, az rögtön kifolyik. Csak azt mondd meg, drága Irén, a rendszerváltás hol akadt el?

*

A szerző történész, a Page Not Found történelmi stúdióblog egyik szerzője