Úgy tűnik, némelyek szemében az lett a sajtószabadság fokmérője, hogy ki írta bele egy hír címébe, hogy „Orbán leszopta Putyint”, és ki nem. Pedig a lehallgatott lengyel beszélgetésben egyáltalán nem ez a legfontosabb információ, hanem, hogy – miként azt eddig is lehetett gyanítani – a Mol-vezér jól átverte a horvát igazságszolgáltatást.

Ha lehet hinni az újabb lehallgatott lengyel beszélgetés leiratának, akkor beigazolódni látszik az a régóta emlegetett gyanú, hogy Hernádi Zsolt az INA-ügyben végigvitt pótmagánvádas eljárással ügyesen bebiztosította magát az esetleges külföldi büntetőperekkel szemben. Ez itt a hír, nem az, hogy Orbán mit csinált Putyinnal.

Jacek Krawiec, a lengyel állami olajcég vezére a leirat szerint azt mondta: „Na figyelj, mondok nektek még egy ügyet. Kurva életbe, hogy különbözünk mi a magyaroktól. Elmentem ezzel Hernádihoz, mert ő nem hagyhatja el Budapestet, kérdezem tőle: és te, hány évet kapsz? És ő így mosolyogva, lazán, mondja: Figyelj, a jogászaim találtak valamit, hogy ebben a témában az ügyet bármelyik EU-s országban folytatják le és az ítélet felmentő lesz, akkor az minden EU-s országnak el kell ismernie és utazhatok Európába. Én mondom: Magyarországon lesz a per? Ő mondja: Persze. Én mondom, de tudod, hogy ez eltart két, három évig. Ő mondja: nem, áprilisban lesz ítélet. És ül mellette a jogi ügyek igazgatója, egy ilyen nagyon önelégült vendég. Ábel. És ő nevetve mondja: Ábel, mondd meg Jaceknek, ki fog engem vádolni ebben a perben Magyarországon? És Ábel mondja: a feleségem. El tudjátok képzelni ezt a helyzetet? A feleség az ügyész, az ítélet felmentő, minden elintézve. El tudjátok ezt képzelni nálunk?” (A Kapitalizmus blog fordítása)

A történetben annyi tévedés bizonyosan van, hogy „Ábel felesége”, Bánhegyi Ilona nem ügyészként, hanem pótmagánvádlóként vett részt a perben. Ami viszont bebizonyosodni látszik, az az, hogy az egész pótmagánvádas eljárást – miután az ügyész a feljelentést elutasította – azért verték át a bíróságon, hogy aztán jogerős felmentő ítéletet lobogtathassanak, ha külföldön – például Horvátországban – megint bíróság elé akarnák állítani Hernádit az INA-ügy miatt. Ennek a trükknek a lehetőségét először a Financial Times vetette fel, azonban a Hernádit védő Zamecsnik Péter akkor, és később is határozottan cáfolta a felvetést. Ami, úgy tűnik, mégis igaz lehet. A Mol a beszélgetés nyilvánosságra kerülése után annyit közölt, hogy nem kommentálnak pletykákat, a 444-nek nyilatkozó forrás szerint viszont teljesen életszerűtlen, hogy ilyesmi elhangzott volna Hernádi és Krawiec között.

A magyar bíróság május végén – egyelőre nem jogerősen – felmentette a Mol-vezért a csalás vádpontja alól, a hivatali vesztegetés vádpontban pedig az eljárást megszüntette. Mindez várható is volt, hiszen az ügyészség eleve vádat sem akart emelni, hanem elutasította a feljelentést. Ekkor lépett fel pótmagánvádlóként Bánhegyi, a Mol korábbi jogi igazgatója. A pótmagánvád lényege, hogy amennyiben az ügyész nem emel vádat, vagy ejti azt – mert például úgy gondolja, hogy nem a terhelt követte el a bűncselekményt, vagy ezt nem lehet bebizonyítani –, akkor a sértett képviselhesse a vádat, ha mindenáron ragaszkodik a bírósági eljárás lefolytatásához. Vagyis a pótmagánvád alapvetően nem arra való, hogy csavarosan, egy felmentő ítélet kiprovokálásával kihúzzuk a bajból a haverokat, hanem, hogy jól megbüntessük azt, akit az ügyész (pontosabban az ügyész indítványa hiányában a bíróság) nem hajlandó. Látható azonban, milyen leleményesen is lehet ezt az intézményt használni.

A pótmagánvádlónak egyszersmind a bűncselekmény sértettjének is kell lennie: valószínű, hogy egy bűncselekmény sértettje normális esetben egyáltalán nincs jóindulattal a feltételezett elkövető iránt. Bánhegyi sértetti minőségét azért fogadta el a bíróság, mert a korábbi jogi igazgató és Mol-részvényes arra hivatkozott, hogy a Mol részvényeinek értéke azért csökkent jelentős mértékben, mert a Mol tisztességtelen és törvénytelen módon jutott hozzá a horvát INA irányítási jogához – vagyis neki ebből részvényesként anyagi hátránya származott.

A pótmagánvád alapján lefolytatott eljárásban pedig részben felmentő, részben az eljárást megszüntető határozat született, azonban újabb fordulat a történetben, hogy kiderült: a határozat nem emelkedett jogerőre, mert a pótmagánvádló fellebbezett. A Fővárosi Törvényszék megkeresésünkre közölte, hogy a pótmagánvádló a fellebbezésben a vádlott bűnösségének megállapítását és büntetés kiszabását kérte. Nyilván nem is kérhetett volna mást, de az már kétséges, hogy a valódi szándék is ez volt-e a fellebbezés mögött.

Hogy mégis miért jelentett be fellebbezést Bánhegyi, arra több magyarázat is lehet. Ha feltesszük, hogy a pótmagánvádas eljárást – az eddigi gyanúk és a Lengyelországban rögzített beszélgetés ellenére – mégsem azért verték át a bíróságon, hogy felmentse Hernádit, akkor elképzelhető, hogy a fellebbezés valóban, mármint a pótmagánvádló szándéka szerint is a büntetésre irányul. Azonban esélyesebbnek tűnik, hogy a valódi cél a vesztegetés miatti megszüntetés helyett is felmentést kiprovokálni, illetve fenntartani a látszatot, hogy a pótmagánvádló nem nyugszik bele a vádlott felmentésébe. Valószínűleg Bánhegyi nem nyújtott volna be fellebbezést, ha tudja, hogy kiszivárog az emlegetett lengyel beszélgetés, hiszen ezt azért a másodfok remélhetőleg firtatni fogja.

Abban az ügyben ugyanis, amit az egyik tagállam bírósága már jogerősen elbírált, nem lehet más tagállamban sem eljárást indítani, mivel az EU-ban alapelv egymás bírósági határozatainak kölcsönös elismerése. Tehát ha a felmentő ítélet jogerőre emelkedett volna, az könnyen tisztára moshatta volna Hernádit az egész EU-ban – mint ahogy erre„mosolyogva, lazán” utalt is Krawiecnek.

A horvátok persze nagyon igyekeznek még most is, de mivel az ügy nálunk még folyamatban van, így addig valószínűleg náluk is szünetelni fog. Utána meg a jogerős ítélet miatt (bárhogy is szóljon az) lesznek kénytelenek az eljárást megszüntetni. A horvát bíróság nem rég döntött az ügyész vádjának befogadhatóságáról, vagyis arról, hogy érdemben foglalkozik az eljárással. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy most már EU-tagállamként Horvátországnak is tiszteletben kell majd tartania a magyar jogerős ítéletet, és ha nem merül fel az eljárással kapcsolatban jogszabálysértés, akkor valószínűleg marad a magyar ítélet.