Van alternatíva? Igen, mi − Kivonuló középosztály XVIII.
2014. május 20. írta: Redakció

Van alternatíva? Igen, mi − Kivonuló középosztály XVIII.

alternativa.jpg

PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink írásait vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.

Olvasónk, Kele László közgazdász, egyetemi hallgató írása.

*

Van alternatíva? Igen, mi

Kezdjük a legfontosabbal: ma Magyarországon fiatal, értelmiségi középosztály nem, vagy csak alig létezik. Ha van is, nem tartja magát annak, nem foglalkozik az öndefinícióval. A középosztályi identitásánál jobban érdekli, hogy ő értelmiségi, a fiatalságánál nagyobb szervező elve a politikai hitvallása. Az elmúlt 24 év dilettantizmussal vegyes politikai kútmérgezése csakis arra volt jó, hogy felnőjön egy újabb generáció, amelyik képtelen meghaladni a hagyományos politikai törésvonalak mentén történő általánosítást: még mindig ott tartunk, hogy liberális-konzervatív, jobb-bal, népi-urbánus, radikális-mérsékelt.

Ahogyan a politikai elitnek nincsenek közös kérdései és válaszai, úgy a mai magyar fiatal középosztály sem képes a hagyományos kereteket meghaladó, azokon túlmutató érvrendszerekben gondolkodni. A rendszerváltás sikertelenségét, a magyar út tökéletlenségét jelzi, hogy egy negyedszázad is kevés volt egy önszerveződő, magát definiálni és megkülönböztetni akaró fiatal középosztály kialakulásához. Ha létre is jött ez a réteg, nem akarja magát láttatni, nem érdeke a politikai aktivitás, nem lát lehetőséget a közéletben, nem keresi a változás és a változtatás lehetőségét.

*

A rendszerváltás óta eltelt időszak végzetesen kirekesztő és sarkos politikai diskurzusának eredményeképpen a fiatal középosztály is végzetesen kontraszelektálttá vált. Akit érdekelt a közélet, a hagyományos értelemben vett politikai diskurzus, az beállt a sorba, és az egyre inkább megmerevedő pártcsatornákon keresztül kereste az érvényesülés útját. Könnyebb volt magukat a hivatalos politikai irányvonalhoz, a menthetetlenül együgyű formában tematizált kommunikációs sablonokhoz igazítani, mint kialakítani egy saját, karakteres hangot és aztán azt menedzselni.

A hivatalos nézetüket nemhogy 20 évente, de 20 percenként is váltani képes karrierpolitikusok megjelenése és térnyerése jól mutatja, hogy a mai magyar politikai érvényesülés útja nem a saját és szabad véleményben, hanem a lojális végrehajtásban és az egyéni érdekek mentén kötött, legtöbbször elvtelen, de szükségszerű kompromisszumokban rejlik. A fiatal, magát középosztálybelinek valló értelmiség politikai szólamokra könnyen rezonáló szelete hamar megérezte ennek a folyamatnak az irányát, és nem is habozott a főáramba vetni magát. Látjuk az eredményét.

A fiatal magyar középosztály másik része sosem volt kapható ezekre az egyszerű szólamokra. A rendszerváltás utáni magyar út sikerességébe vetett hit nekik mindössze annyit jelentett, hogy egyszerűbb lesz majd a boldogulás, könnyebben tudnak vállalkozni, családot alapítani, gyarapodni. Egy jól működő piacgazdaságban ez a réteg az, amelyik bár rendszeresen eljár szavazni és igyekszik naprakész maradni a politika fő irányait illetően, sosem válik a közbeszéd részévé, pláne alakítójává. A XXI. század hajnalán ez a törekvés adekvát, és meggyőződésem, hogy a rendszerváltás sikerét leginkább az mutatná, ha nálunk is érdemben létezne, sőt, boldogulna ez a csoport.

*

Ehhez képest mi most arról vitázunk, létezik-e egyáltalán ez a csoport. Ha elfogadjuk, hogy létezik, akkor is nyilvánvaló viszont, hogy nem boldogul. Fontos kérdés lenne vizsgálni, hogy miért nem, de esetünkben nem ez a leglényegesebb vizsgálati szempont, hanem hogy ő maga mit gondol arról, miért nem képes boldogulni.

Bár általánosító és túlontúl leegyszerűsítő választ sosem célszerű adni, kár lenne tagadni, hogy ez a réteg vélhetően igencsak ambivalens érzéseket táplál az állam iránt. Nem mondjuk, hogy utálja, de szinte biztos, hogy felelősnek tartja azért, amiért képtelen a képességeinek megfelelő módon boldogulni. Úgy érzi, az állam megfojtja, kihasználja, aztán ellöki magától. Bár nem érdekli a politikum, kénytelen foglalkozni vele, de ez a foglalkozás többnyire kimerül a mélységes megvetésben és abban, hogy ahol csak lehet, igyekszik magát elhatárolni a politikai elittől. Mindentől undorodik, ami politika, mindent megvet, amiből a politikai felelősségvállalás kötelme árad.

A kérdés az, képes lesz-e, képes lehet-e ez a hagyományos politikai diskurzustól elforduló réteg kialakítani a saját közbeszédét? Képes lesz-e saját témákat találni, képes lesz-e az államtól elfordulva saját projekteket felkarolni és azokat sikeresen végigvinni? Ha igen, akkor be tudja-e majd csatornázni azokat, akik eredendően fogékonyak a politikumra, de undorodnak a jelenlegi politikai közbeszéd színvonalától és stílusától? Létrejöhet-e ennek a kettősségnek a vonalán haladva egy új, valódi civil szféra, amely nem csak lehetőségnek, de kötelességnek is érzi, hogy foglalkozzon az ország dolgával? Képes lehet-e ez az új civil szféra megújítani a hagyományos politikum keretrendszerét? Ez a következő 10-20 év legfontosabb kérdése.

*

Rövidtávon azt lesz érdemes figyelni, hogy a hagyományos politikai közbeszédet elutasító, de közügyek iránt érdeklődő fiatalokból mekkora tömeget képesek felszívni az anti-establishment pártok. A Jobbik kétségtelenül mutathat fel sikereket ebben a kérdésben, ami jól jelzi azt is, hogy a mai magyar fiatalok egy részéből a szélsőséges radikalizmus kisebb ellenérzéseket vált ki, mint az elmúlt 24 év többszörösen leszerepelt politikai elitje. Az is bizonyos azonban, hogy a Jobbik fiatal értelmiségi (vagy leendő értelmiségi, azaz egyetemista) szavazói csak egy töredékét képezik az általunk vizsgált csoportnak, ráadásul sokan közülük csak magukat tartják középosztálybelinek, valójában nem azok. A polgári középosztályhoz tartozás eszményképe azonban még most is sok, jellemzően vidéki fiatal értelmiségi számára jelent fontos ideológiai kapaszkodót, amit a Jobbik egyre sikeresebben és hatékonyabban képes kihasználni.

És, hogy tényleg kivonul-e a közéletből a fiatal magyar középosztály? Igen, a hagyományos politikai és közéleti diskurzusból valószínűleg igen, mert abból elege van. Akit mégis érdekel a politika, az vagy befogja az orrát, és belevág a karriercsinálásba (de ezzel koravén, tradicionális politikai szereplővé válik, és elveszti a jogot arra, hogy a fiatal középosztály tagjaként definiálja magát); vagy radikalizálódik, és abban látja a reményt, hogy el kell zavarni azokat, akik idáig süllyesztették a közbeszédet. Ez persze szükségszerűen még komolyabb konfliktust szít és még lejjebb csúsztatja a politikai diskurzus színvonalát, ami még kevésbé lesz vonzó és elfogadható a politikával felszínes viszonyt ápolók számára. A folyamat tehát öngerjesztő: minél aktívabb a fiatal középosztály politika iránt érdeklődő szelete, annál kevésbé lesz az a másik.

Mi a teendő? Kezdjünk el beszélni róla, kezdjünk el figyelni egymásra. Olvassuk, értsük meg a másik mondanivalóját. Vitázzunk, érveljünk. Hagyjuk a hagyományos politikai színpadot, és teremtsük meg saját magunk a párbeszéd lehetőségét. Kevesen vagyunk, igen. De pont elegen ahhoz, hogy közösen végre meghaladjuk a politikai közbeszéd kórosan alacsony szintjét, és megmutassuk, hogy igenis van alternatíva.

Jól gondolod, igen. Mi vagyunk azok.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr656173025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szindbad 2014.05.20. 08:42:18

Nocsak, milyen hamar ki lett moderálva bbj finoman buzizó hozzászólása. :-)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.05.20. 08:45:40

@Szindbad:

Majd ír a Mandinernek kommenteket a @waantan nick!

panelburzsuj 2014.05.20. 09:49:00

@Szindbad:
Aztán majd úgy jár a mandi, hogy hát mégis mire föl vádaskodik-okoskodik ez a közgázgyerek itt - mutasson akár csak egyetlen "dilettantizmussal vegyes politikai kútmérgezőt"!!

Márhogy itt helyben.

unionista (törölt) 2014.05.20. 09:55:00

@panelburzsuj:
minden attól függ, hogy mi lesz navracsiccsal.

panelburzsuj 2014.05.20. 10:20:46

@unionista:
mér, ő itt a moderátor?? ...

Bell & Sebastian 2014.05.20. 16:39:52

Kiemelt fontosságú feladat kihangsúlyozni a rugalmas akcióterveket.

@Sebastian Knight: Ezek szerint működik.

Bell & Sebastian 2014.05.20. 16:42:43

Öö, rainbow-bubble? Én, a hülye.

gyalog.galopp 2014.05.20. 16:54:41

@Bell & Sebastian:
hihi!
(csakazése szmajli)

♔batyu♔ 2014.05.21. 09:23:16

Nem a politikától undorodik, hanem a politikusoktól.

Amúgy pedig végezzünk egy kísérletet.

1. Mely pártokhoz (szerintük az általuk képviselt ideológiához) köthető a tabutémák léte és a gyülekezés szabadságának korlátozása?

A balliberális pártok automatikusan esnek ki a fiatal látóköréből, hiszen ott kérdezni sem szabad, dogmák léteznek, tehát ha még nagyon türelmes is, akkor is elhibázza. Azon az oldalon azok maradnak meg, akik vagy elég buták ahhoz, hogy elég legyen nekik az ismételgetés, vagy elég okosak ahhoz, hogy tudják mely témák érzékenyek, "mikor mit kell mondani" a politikai karrier érdekében.

Ezt persze a nagy átlag elutasítja, hiszen értelmes, de nem akar politikai pályán mozogni.

Maradnak a jobboldali pártok. A Fideszben kevesebb a tabutéma, de ott is van.

A legnagyobb vélemény-szabadságod Jobbik szimpatizánsként lehet. Ha tetszik valamely kormányintézkedés, nyugodtan dicsérheted, ha nem tetszik valamely visszásság nyugodtan fikázhatod, nézeteid a cigányságot illetően lehet akár nagyon liberális (valódi értelemben liberális), akkor sem fogod azt megkapni, hogy te nem vagy "közénkvaló", elfogad a többi.

Ezért legfőképpen Jobbik és ezért legkevésbé ballibsi szimpatizáns ez a kör.

burakefendi 2014.05.21. 09:50:05

A jobbik egyetlen erénye, hogy mer megcímezni bizonyos problémákat finomkodás nélkül. De ha az összetételét nézzük, nem lehet kétség afelől, hogy nem lennének jobb gazdái a közpénzeknek, mint a mostaniak és akik előttük voltak.

♔batyu♔ 2014.05.21. 09:55:13

@burakefendi: Azért induljunk ki abból, hogy a demokrácia egyik ismérve az, hogy nem volt komcsik mondják meg most demokrataként, hogy melyek a tabutémák.

A következő dolog nyilván lehetnek a közpénzek, de ez az elsődleges.

Tehát a Jobbik egyetlen erénye valójában a legfőbb erény és ezt jelzi az is, hogy szimpatizánsai között rengeteg a fiatal értelmiségi, akik "természetesen" liberális szellemiségűek.

burakefendi 2014.05.21. 10:31:39

@♔batyu♔: szerintem meg pont az volna a magyar fiatal értelmiség tragédiája, hogyha beállna a jobbik mögé olyan elvek mentén, amit te is írtál:

"nem volt komcsik mondják meg most demokrataként"

Ez azt jelentené, hogy sikerült apáinknak és nagyapáinknak átadni a saját keresztjüket, hogy mostantól hordozzuk mi tovább. Engem, aki kiskölyök volt a rendszerváltáskor már nem tudnak komcsizással megszólítani 25 évvel később..

lüke 2014.05.27. 07:53:12

Stimmel, értelmes is alig van, nemhogy értelmiség
közép o. a burzsoáziával legkésőbb1948-ban megszűnt:
elűzték vagy bezárták
( egy sztori a hortobágyi táborból:
-honnan tud ilyen gyorsan számolni,mi volt foglalkozása
-pénzügyminiszter)