Berlin Aj Vej-vej lázban ég: tömött sorok kígyóznak azért, hogy belenézhessenek a konceptualista kínai lázadó reprodukált WC-jébe. A hivatásos „máskéntgondolkodó”, posztmodern, dadaista művész eddigi legnagyobb kiállítása és a németországi felhajtás alapján ma ő Kína legütősebb kortárs brandje.
A német főváros kulturális kínálata csak az időszaki kiállításokra korlátozva is annyira színes, hogy lehetetlen bármit kiemelni. Kivéve például, ha a kiállítót Aj Vej-Vejnek hívják, akiről Berlinben mindenkinek van véleménye az installációi előtt hümmögő hipszterektől a kínai turistákon át az egyetemi professzorokig. A kínai képzőművészet trendi lett, Aj Vej-vej pedig Berlinben mostanában azon belül is kúl, szocwebkori popikon. A kommunikáció a legfőbb fegyvere, zseniálisan használja a közösségi médiát, és simán bekamerázza a saját életét is élőben közvetítve, ha ez kell az üzenet átviteléhez.
A világ pedig szépen elcsámcsog rajta. Mert létezik-e izgalmasabb terep a politikai folyamatok kritizálására, mint egy puhuló, de még masszívan diktatórikus állam? És ideát, a kapitalista világrendben létezik-e jobb felület a Kínával kapcsolatos aggályok felmutatására, a nyugati értékek demonstrálására, mint egy lázadó művész nagyon kortárs művei?
A németeket annyira mozgósítja a téma, hogy Aj Vej-vej barátai néven aláírásgyűjtést is kezdtek a neten, és nyílt levélben fordultak egyenesen Angela Merkelhez. A Zeit magazin exkluzív számot rendelt neki a rangos Martin Gropius Bau-ban nyílt kiállítás apropóján, egy német ügyvéd pedig kezébe vette Aj Vej-vej ügyét – a kínai hatóságok újabban adócsalással vádolják.
Nem is engedték el pályafutása eddigi legnagyobb szabású tárlatának megnyitójára április elején. A német kormány kulturális államminisztere, Monika Grütters megnyitó beszédében felszólította a pekingi vezetést, hogy „végre adják meg Aj Vej-vejnek az utazás szabadságát”. Aj Vej-Vej Evidence című kiállítását a miniszter az év művészeti eseményének nevezte Németországban, hiszen a kínai alkotó „művészi eszközei és munkái politikai jelentősége révén korunk legmodernebb és legaktuálisabb művésze”.
Ügye legkésőbb a 2012-es – első, és eddig egyetlen – budapesti kiállítása kapcsán nálunk is közismert lett, Aj Vej-vej pedig különböző akciókkal, performanszokkal gondoskodik róla, hogy a világ ne is felejtse el. A felelevenítés kedvéért: 2011 április 3-án fogta el a kínai rendőrség, amint a pekingi reptéren éppen a vámellenőrzésen haladt át, hogy Hong Kongba utazzon. Még aznap délelőtt több mint száz rendőr átkutatta a Pekingtől nem messze lévő műhelyét, lefoglalt 140 tárgyat, többek között winchestereket, irodai eszközöket bizonyítékként. Ezután 81 napig egy természetes fénytől elzárt, bekamerázott kabinban tartották fogva, ahol a nap 24 órájában égett a villany, és a kínai titkosszolgálat néhány embere vigyázta minden lépését még a WC-ben is.
A fogvatartást számtalan formában dolgozta fel – eddigi legnagyobb kiállítása is alig szól másról. 18 teremben, összesen 3000 négyzetméteren lehet szörnyülködni a kínai valóság abszurditásán Aj Vej-vej tálalásában. Lehengerlő és hatásvadász, és hogy félreértés ne essék, mindent meg is magyaráz. A 6000 Ming- (1368-1644) és Qing-dinasztia (1644-1911) korabeli, újrafestett sámli a legelején inkább csak jól oda van rakva, a 150 Forever márkájú bicikliből épített oszloppal viszont már célzottan üzen: Yang Jiának, egy pekingi férfinek szól, akit azért fogtak el, mert egy nem regisztrált kölcsönzött biciklit tekert. Később hat rendőr meggyilkolásával vádolták és halálra ítélték. Aj Vej-vej ellen adócsalás vádjával zajlik a hadjárat, azzal viszont nem számoltak a hatóságok, hogy a követelt 1,7 millió eurót majdnem teljes egészében összedobják a rajongók.
Miután a látogatók elméláztak ezen a csekkekkel kitapétázott teremben, mehetnek tovább. Beléphetnek „A” kabinba. Izgatottan be is állnak a sorba, hogy miközben odakint a többi látogató monitoron megfigyeli őket, beleshessenek a reprodukált fogvatartó cella WC-jébe. Vannak, akik kozmikus jelentőségűt látnak benne, mások kozmikus blöffszagot éreznek.
