A Papp László Tamás cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott az elmúlt napokban. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában. Várjuk a személyes, szubjektív írásokat a mandiner kukac mandiner pont hu címre kedves olvasóinktól, különösen azoktól, akik a cikk kapcsán megszólítva érzik magukat. Beszélgessünk, vitatkozzunk, ki miben ért egyet és miben nem a kiinduló írások állításaival, kinek mi a személyes története és véleménye a közélet és a fiatal középosztály viszonyáról.

Sorozatunk első írása egy fiatal vidéki gazdálkodó olvasónktól érkezett.

*

Mi mehetett félre?

Nem szeretném bő lére ereszteni, meg amúgy sem szoktam így irkálni, de nagyon átérzem a cikkben írottakat. Rövid leírás magamról: vagyonos polgári családból származom, világéletemben városban éltem, két diplomám van (nemzetközi tanulmányok, közgazdasági). Tizenévesként még nagyon érdekelt a politika: minden vágyam a politikai pálya volt, majd valahogy egyre jobban kezdtem kiábrándulni, huszonévesen le is tettem erről az álmomról, túl idealista alkat vagyok hozzá. Később pedig vállalkozói ambícióim voltak, dolgoztam multinál is, családi vállalkozásban is, de valahogy nem találtam a helyem. Ma, 27 évesen ehhez képest vidéken élek, egy családi gazdaságot próbálok beindítani, és élvezem a paraszti lét szépségeit és kihívásait.

Családi neveltetésemet és értékeimet tekintve is konzervatívnak számítok, bár én nem szeretem a skatulyákat, meg inkább vallom magam „értékorientáltnak” ideológiáktól függetlenül, de tény, hogy az egész családom csont jobboldali. Gyerekkorom óta „Csak a Fidesz” ment, én is nagyon vártam már a 2010-es évet, de a nagy eufória után hatalmas csalódás ért, idén április 6-án már el se mentem szavazni (ezt korábban „bűnnek” tekintettem).

Csak néhány dolgot szeretnék megosztani, hogy miért is csúszhatott el így minden.

Az egy dolog, hogy a 2002-2010 közötti ballib kormányoknak se koncepciójuk, se hosszú távú elképzeléseik nem voltak az ország irányítását illetően, ezért is jutott oda a mai baloldal ahova: senki se szeretné még egyszer ezt a társaságot (értékeiket tekintve sem túl vonzó alternatíva, max ugye a városi lakosságnak). Amikor a Fidesz 2010-ben hatalomra került, akkor szerintem mindenki egy kis rendet és normalitást várt tőlük, ami többé-kevésbé meg is történt, de közben súlyos és aggasztó tendenciák kezdtek kialakulni:

1) Túlszabályozás – ez nem új keletű, már évtizedes probléma, én inkább azt vártam, hogy az új kormány egyszerűsíti és támogatja majd a vállalkozói létet, a fiatalokat is ebbe az irányba tereli, ehelyett egyre durvább szabályok, és egyre több falba ütközik az ember. A kreatív és ötlettel teli fiatalok pedig elhagyják az országot…ezen szerintem senki sem csodálkozik, lehet őket a médián keresztül támadni, hogy milyen hazafiak, de ha önmagukat nem tudják kiteljesíteni, akkor meg normális, hogy nem maradnak az országban. Ez nem csak a vállalkozásokat érinti, hanem sajnos már az élet szinte minden területét: amióta pl. a mezőgazdaságban egyre több jogszabályt kell elolvasnom, azt látom, hogy falak, falak, és mindenhol csak falak. Ez a fejlődés legnagyobb gátja! És a mindenkori kormányok emlőin élő államapparátus hivatalnokai pedig nagyon is érdekeltek ezeknek a falaknak a fenntartásában. Egy cikket szeretnék figyelmetekbe ajánlani.

2) Új kiskirályok – az sem fogja a fiatal középosztály kedvét meghozni, hogy egy olyan új, jobboldali gazdasági-politikai elit jön létre, amely egyre arrogánsabb, és amely nem érdekelt abban, hogy innovatív-kreatív fiatalok veszélyeztessék a pozícióikat. Teljesen megölik ezzel a vállalkozói kedvet, a szabad versenyt. Megmondom őszintén, valahogy nem ezt vártam Viktortól, hogy kvázi kiépít egy békebeli, gazdasági értelemben vett horthysta rendszert, ahol az ő holdudvara és elitje jól él, a többieket pedig lekenyerezzük egy rezsicsökkentéssel. És ezzé vált Magyarország: elit (és holdudvara) és a többiek. Szinte szembeköpte a középosztálybeli szavazóit, én is így érzem magam. Lehet, hogy túlzok, komplexebb azért a kép.

3) Aki nincs velünk, ellenünk van – egyre inkább ezt az üzenetet közvetíti a kormány; a jólétet és fejlődést gátolják azok, akik nem a kormányt támogatják (és most nem a szélsőségesekre és Jobbik-szavazókra gondolok), illetve összemossák őket az inkompetens baloldallal (ami ugye rossz üzenet). Lehet, hogy marhaság ez így leírva, de egy-egy Lázár János-megnyilatkozásnál mintha ezt érezném. Akkor most, akik elfordultak a politikától és a Fidesztől, azok a rendszer ellenségei? Mert nem úgy gondolkodom mint ők? És ugye a nép egyszerű gyermekei automatikusan egyet fognak érteni a kormánnyal, mert nem akarnak kirekesztődni. Hiába vagyunk demokrácia, a kommunikáció és gondolkodás terén egyáltalán nem vagyunk demokratikusak (kormány és magyar társadalom egyaránt – bocsi az általánosításért, ezt a többségre értem).

Amúgy a mezőgazdasággal kapcsolatban is riasztóak a tendenciák: a földosztás szinte csak a helyi nagygazdáknak kedvezett, az új földtörvény is csak nekik kedvez. Egyébként megmosolyogtat a Jobbik tiltakozása a törvénnyel kapcsolatban, miszerint a külföldiek földet vehetnek – ez igaz, de nincs az az épeszű külföldi, aki ebbe belemegy, annyira agyonszabályozott a törvény. Ebből látszik legjobban, hogy az egész Jobbik-jelenség csak a hangulatkeltésből áll, semmi tartalom. És vidéken most már egyre többen a helyi nagygazdáktól függnek, az ő jóindulatukon múlik sok minden. Létrejön egy új uram-bátyám Magyarország. És ez is a Fidesznek fog kedvezni: a nagygazdák megmondják, kire kell szavazni (mert ugye a büdös komcsikra tilos, ami nem Fidesz, az komcsi).

Még egy gondolat: a Kishantos körüli vita nem azért a legfájóbb, mert elveszik szegény biogazdaság földjét, hanem azért, mert ebből látszik, hogy ez a kormány sem a hosszútávú megoldásokat (környezetbarát mezőgazdaság) támogatja. Ha nem érted, mi a baj a hagyományos mezőgazdasággal: a hatalmas monokultúrák, vegyszerek és nagy teljesítményű traktorok erősen rombolják a talaj termőképességét és csökkentik a biodiverzitást.

Sok minden van még bennem, sokszor sarkítok, meg nem teljes a felsorolás, de nem az volt a célom, hogy profi társadalom-kritika legyen. Egy csalódott Fidesz-szavazó gondolatait akartam megosztani, hogy utolsó mentsvárunk voltak ők, de cserébe csak fejsimogatást kaptunk, az égvilágon semmi sem lett jobb. Hátat fordítottak a középosztálynak, az értékeiknek, annak, hogy egyszer még tényleg jobb hely legyen Magyarország.

Egyre fuldoklóbb hellyé válik a hazánk, ennek ellenére nem akarom elhagyni (amúgy megtehetném, ráadásul édesapám francia, éltem is kint, de a világon sehol nem érezném magam annyira otthon, mint Magyarországon).

Ez nem Fidesz-fikázó cikk akart lenni, bármennyire is annak tűnik, de tény, hogy az „Új Magyarországban” nincs helye a cselekvőképes és gondolkodó középosztálynak…de a remény hal meg utoljára és addig is marad a munka.

Minden jót!

*

Civil olvasói sorozatunk második része itt olvasható: Elfordulnak, de mi az oka?

„Ha lennének megfelelő társadalmi hálózatok, azok kitermelnék a releváns politikai csoportokat, amelyek ezt a politikai ügyeskedést szükségtelenné tennék, de hát nincsenek.”