Május elsején végleg lejár a földvásárlási moratórium, vagyis a tagállami állampolgárok a magyarokkal azonos feltételek mellett vehetnek földet Magyarországon. Ezzel együtt hatályba lépnek a földforgalmi törvény földtulajdonra vonatkozó rendelkezései, amivel kapcsolatban az Európai Bizottság már meglebegtetett egy esetleges kötelezettségszegési eljárást, de egyelőre emiatt még nem perelte be Magyarországot. De lenne-e rá oka? Valóban a külföldi tulajdonszerzés a legfőbb rossz, vagy eleve a nagybirtok?

Az új szabályok szerint termőföld tulajdonjogát (egy hektáron túl) csak belföldi vagy tagállami földműves szerezheti meg, vagyis olyasvalaki, aki szakképzettséggel, vagy legalább hároméves mezőgazdasági gyakorlattal rendelkezik. A törvény részletesen szabályozza az elővásárlásra jogosultak sorrendjét; és arról is szól, hogy kivételesen az állam, önkormányzat, egyház, vagy pénzintézet is szerezhet a termőföldön tulajdonjogot. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a földet úgy is használhatja valaki, ha nem a tulajdonosa – mint ahogy teszik azt a nagy mezőgazdasági cégek bérlet vagy haszonbérlet formájában.

A törvény értelmében helyi földbizottságokat fognak felállítani, amelyek a helyi gazdálkodói közösség képviseleti szervei. A helyi földbizottságok állásfoglalását ki kell kérni az adásvételi szerződések jóváhagyása előtt, de a jóváhagyás nem a földbizottság, hanem a mezőgazdasági igazgatási szerv hatáskörébe tartozik. Az állásfoglalás lényege, hogy a földbizottság megvizsgálja: az adásvételi szerződés nem alkalmas-e a törvényben foglalt korlátok megkerülésére. Kerülgetni kell netán a kiskapukat, vagy eleve vannak ilyenek a törvényben? Valóban a helyi gazdáknak kedvez-e az új földtörvény, vagy kiárusítják a magyar termőföldet a külföldieknek és a nagy cégeknek? Ördögtől való-e a más tagállamból érkező földműves, vagy épp a nagybirtok?

Bakó Bea riportját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.