A választás előtti utolsó héten a Mandiner különböző irányultságú, meghatározó magyar véleményformálókhoz fordult; rövid, tömör válaszokat kérve tőlük egy kérdésre: hogyan értékelik a 2010-2014 közötti ciklust? Válaszaikat a napokban közöljük.
*
Tóth Csaba: Csak a Fidesz?
„Háborúban elszántság, vereségben dac, győzelemben nagylelkűség” – hangzik Churchill híres mondása. Bár a Fidesz az első két elemet az utóbbi két évtizedben rendre megfogadta, politikája 2010-es győzelme után minden volt, csak nagylelkű nem. Mi sem fejezi ezt ki jobban, mint a párt aktuális szlogenje: „Csak a Fidesz”. Az utóbbi négy év arról szólt, hogy a választási győzelem után a közélet minél több területén csak a Fidesz legyen jelen.
Ha a Fidesz elégedetlen volt a korábbi alkotmánnyal, mert nem volt mögötte elég széles felhatalmazás, alkothatott volna egy másikat úgy is, hogy arról egyeztet, vitázik, népszavazást ír ki – ehelyett egypárti alaptörvényt fogadott el. Ha úgy érezte, programja 2010 után erős, legitim és védhető, kiállhatott volna, kiállhatna és vitákban védhetné azt meg – ehelyett inkább olyan médiaviszonyokat teremt, amelyek minimalizálják e viták lehetőségét. Ha egy független intézmény a Fidesszel szemben döntött – legyen szó Alkotmánybíróságról vagy Kúriáról – a kormányoldal reflexe nem a döntés korrekciója, hanem a független intézmény döntésének figyelmen kívül hagyása, támadása, esetenként az intézmény ellehetetlenítése volt.
A „Csak a Fidesz” mentalitásának legfőbb ellensége a szakmai, intézményi vagy politikai autonómia.
A kormányoldal legerősebb ellenzéke, a baloldali-liberális erők problémáiról nem a Fidesz tehet. Ám a Fidesz rendszerátalakító törekvései vezettek ahhoz, hogy a baloldalnak egyszerre kell kormány- és rendszerkritikusnak lennie – ami senkinek sem tesz jót egy demokráciában. A Fidesz nem egyszerűen elutasította a kompromisszumot ellenfeleivel; a miniszterelnök legutóbbi évértékelőjében kifejezetten erkölcsi imperatívusznak festette le a baloldallal – akit ő persze „posztkommunistáknak hív” – való konfrontációt. Márpedig ha egy politikai oldalt kirekesztenek egy rendszerből, aligha lesz más lehetősége, mint azt a rendszert támadni. Nem a „csak a Fidesz” logikája tehet a magyar politika alapvető kérdéseiben lévő konszenzushiányról, de biztos hogy erősen újratermeli azt.
A párt, amelyik egyik fő célja a '90-es években a magyar politikát régóta szabdaló törésvonalak meghaladása volt, e törésvonalak fő újratermelőjévé vált.
A szerző a Republikon Intézet stratégiai igazgatója.