Március 15, rap, slam, színház és költészet, mi az? A Pilvaker megálmodói két évvel ezelőtt egy olyan ünnepi műsort hoztak össze, amely irtó ritkán sikerül: egyszerre volt menő és közvetített értéket, a néző valódi gondolatokat kapott egyedien tálalva egy bárki számára élvezhető, forradalmi verseny köré fűzve. Idén ez nagyon csúnyán nem jött össze: a 2014-es rendezvény annyira volt forradalmi, mint egy utolsó utáni Sas-kabaré felvételről a Duna TV-n egy kora tavaszi vasárnap délután. Kár érte.
Verseny helyett színházi előadást rendeztek szombat este 1848 nézővel az Erkel Színházban, melyet a köztévé és a Petőfi Rádió élőben közvetített. Sejthető volt, hogy bizonyos domesztikációt el fog várni az MTVA és kevesebb lehet a bazmeg, azonban a közéleti (és nem pártpolitikai!) szövegek teljes cenzúrázása derékba vágta a korábbi műsortervet: a felkért tizenegy slammer visszamondta a szereplést. „Sajnáljuk, hogy a forradalom, a sajtó- és szólásszabadság ünnepén nem mondhatjuk el az Erkel színpadán, mit gondolunk ezekről az értékekről, a helyzet feloldására azonban valóban nem volt más mód” – olvasható a nyilatkozatukban. Közülük egyedül Süveg Márk Saiid állt színpadra végül, ám ő sem slammelt, hanem a rapper-csapatot erősítette. A Mandinernek elmondta: azért maradt benne a produkcióban, hogy ezzel jelezze és le tudja nyilatkozni: vélhetően nem a Red Bull volt a cenzor.
Aktuálpolitika nem, közhelyek igen
Akkor legyen slam poetry-est slam poetry nélkül? Nem baj, csináljunk egy humoros, bomba kis revüműsort olyan csecse, villódzó fényekkel meg minden; észre se' fogják venni a turpisságot! Az előadásban a hazafiság fiatalos lendülete a BP-pólókra felhúzott bocskaiban merült ki. A bő egy óra centiről centire, az utolsó apró gesztusig meg volt koreografálva, ám ez a megtervezettség a Pilvaker esetében többnyire nem profizmust jelentett – kivétel ez alól Sena Dagadu és a Punnany Massif-os Wolfie kettőse, illetve a Random Trip mindig remek zenészei, akiken aztán tényleg nem múlt semmi –; hanem többnyire műsorkitöltő erőlködést, néhol már-már fájdalmasan kínos vicceskedést és láthatóan feszengő, magukat kényelmetlenül érző rappereket Fluor Tomitól Sub Bass Monsterig.
Mire is gondolok? Arra, amikor Kautzky Armand és Szervét Tibor kitartóan maifiatalozik, vagy hogy Kiss Ádám szerint még mindig rém mulatságos a Petőfi Facebookon szervez forradalmat-felvetés („S a kis szobába toppanék / Röpűlt felém anyám / Lőttem is egy szelfit / És posztoltam a falán”) és a Pilvax-Starbucks párhuzam. És arra, hogy az est Mariana-árok mélységű pontjába fejjel fúródó Földes Eszter álfeminista monológjában folyamatosan lehülyézi a közönséget („én vagyok itt az egyetlen intelligens ember?”), valamint irodalomtörténeti köntösbe bújtatva kitartóan pufogtatja el sorra a női sztereotípiákat. Van az az érzés, amikor egy rossz film alatt az ember lefelé süllyed a székben, mert már neki is kínos, ami a vásznon történik: a művésznőt jóformán megalázó volt nőként végighallgatni. A dolog pikantériája, hogy a fiatal színészek slam helyett last minute összedobott szövegét, így feltehetően Földesét is a rendező Szente Vajk írta.
Farkas Izsák nevét ajánlott megjegyezni.
Egy kis mondandó, az de jó volna, tényleg!
A produkcióval nem az volt a legnagyobb probléma, hogy a szervezők nagyravágyásuktól hajtva és a két évvel ezelőtti zajos sikert felülmúlni igyekezvén mainstream keretek közé emelték azt; hanem hogy a Pilvakerből pontosan az maradt ki, ami miatt szerethető és eredeti volt: a szellem. A tartalom. Az eredetiség, a spontaneitás, a lendület, az aktualitás és hát igen, a szabadság. Nem adott semmit, a néző kokárdája alatti hiányérzettel távozott; ez tényleg ennyi volt?
„C: – Tudod te egyáltalán, hogy mi kell egy forradalomhoz?
B: – Szobor kell, nagy – ledönthetős és újraönthetős.
A: – Meg macskakő, botok, kiegyenesített kaszák.
C: – Meg 1842 M. típusú, Augustin-rendszerű, elöltöltő gyutacsos gyalogsági puskák.
B: – És kell hozzájuk döfő- és vágószurony egyaránt, meg szablya.
A: – És kell lovasság, tüzérség és rádiós a műszaki alakulatba.
C: – És kell zavartalan mobilhálózat.
B: – Meg kell Molotov-koktél és kémelhárítás.
A: – Meg emberek, emberek: a tömeg, ami a tereket ellepi.
A-B-C: – Meg tévészékház is fog kelleni!”
– Részlet az el nem hangzott slamszövegből, forrás: Pion István
A megírt, de el nem mondhatott szövegek a tervek szerint április 2-án el fognak hangozni. Talán jobb is, hogy végül nem az Erkel és az állami tévé színpadán, hanem mondjuk egy sötét kis klubhelyiségben, az ilyesmi úgyis jobban passzol a szavak forradalmához.
Horváth Kristóf (Színész Bob) 2012-es győztes Pilvaker-szövege.
