Debreczeni József vitatható, bár igen kényelmes módszerekkel igyekszik leleplezni az orbáni állam üzelmeit. A kalandos karriert (MDF, MDNP, Orbán-tanácsadás, Orbánból való kiábrándulás, MDF, Gyurcsány-rajongás, DK-alelnökség) bejárt közíró-politikus jó érzékkel a kampány előtt adta ki új könyvét. A fideszes rablógazdálkodás című műben – meglepetés! – Orbán Viktor galád rendszeréről rántja le a leplet, miközben Gyurcsány Ferencet a rablógazdálkodókkal szemben fellépő magányos hősként magasztalja.
Mindannyiunk érdeke, hogy tisztábban lássunk a magyar politika homályzónájában: ezt a munkát igyekszik elvégezni egy maroknyi magyar oknyomozó újságíró. Tisztelet azoknak, akik politikai oldalaktól függetlenül kutakodnak kényelmetlen tények után, függetlenségüket sokszor a létbiztonság, a kényelmes megélhetés elé helyezve. A politikai holdudvartól holdudvarig szálldogáló Debreczeni viszont most egyszerűen összekopizta az oknyomozók több éves munkásságát, és újraszerkesztve-kiegészítgetve kiadta azt egy könyvben. Ráadásul maga vallja be a könyv elején: „Erre a könyvre is igaz, ami az előzőre: nem áll mögötte saját kutatás”.
Legalább bevallja, a felhasznált cikkeket pedig lábjegyzeteli. Az viszont nem mondható a tisztességesség csúcsának, hogy – miként erre Papp László Tamás az Átlátszón felhívja a figyelmet – olyan köröknek köszönheti a művét, akiket, például a rendőri atrocitásokat feltáró-elítélő jogvédőket, korábban Fidesz-szálláscsináló hasznos hülyéknek nevezett. Az oknyomozók vállára álló Debreczeni DK-s főnöke, Gyurcsány Ferenc pedig alig pár hónapja akarta az Átlátszót blogbejegyzés miatt helyreigazításra kötelezni. Joggal tiltakoznak az átlátszósok, hogy Gyurcsány jobbkeze ne használja fel a munkásságukat a Gyurcsány-imázs építésére.
Szokásos kettős mérce, mondhatnánk, de ez annak minősített esete: hiszen tényleg azon oknyomozók több évnyi verejtékes munkáját akarja saját kutatás nélkül a kettős mérce szolgálatába állítani, akik pályafutásukat tették fel arra, hogy egyszer végre vége szakadjon a kettős mércék korának. A magyar oknyomozás ennél többet érdemel.
