Több mint öt éve van úton a japán Yoshihiro Shimada, a mérnökből lett világutazó kerékpáros. Több kontinens, 71 ország és 50 ezer kilométer letekerése után a napokban Budapestre érkezett, ahol első éjszaka egyből ellopták az eddig használt bringáját. Most abban bízik, megtalálja még Budapesten, hogy aztán tovább utazzon Kelet felé. De addig is időt szakított arra, hogy öt év világutazói élményeiről meséljen a Mandinernek.

„Mekkora utat terveztél az elején?

Már akkor is hét évet terveztem, ennyi ideig utazott Ishida is. Öt éve járom a világot, a következő két-három évben még Indiát és Kínát szeretném bejárni.

Mi volt az induló felszerelésed?

A német bringám, vagy 15 kilóval; és rajta vagy 35-40 kilónyi csomag, benne egy sátorral, egy hálózsákkal, főzőeszközökkel, sok ruhával és sok étellel. A cipelt mennyiséget idővel csökkenteni tudtam, viszont útközben sok mindent be is szereztem, így most megint nagyjából ekkora poggyásszal tekerek.

Mondd el röviden, merre jártál eddig a világban?

Japánból útnak indulva Észak-Amerikába érkeztem, onnan Közép-Amerikán át lementem Dél-Amerika végéig, majd átrepültem Dél-Afrikába. Innen északnak indulva bejártam Afrika egy részét, majd Európába jöttem. Az utóbbi hónapokban Norvégiában eljutottam az Északi-fokig, majd délnek fordulva Finnországon, majd Lengyelországon, Ukrajnán, Moldován és Románián keresztül jutottam Magyarországra. Eddig 71 országban jártam az út során, 50 ezer kilométert tettem meg bringával.

Gondolom, napokon keresztül mesélhetnél öt év úti élményeiről, most csak annyit kérdezek: mi volt a top 5 pillanatod az utazás során?

(Elgondolkodik.) Legyen az első Patagónia, Dél-Amerikában. Kint a nagy természetben, sehol egy lélek, csak egy ember, egy kerékpár és a táj. Éreztem, ahogy belemegyek a természetbe. A második: szeretem a zenét. Nyugat-Afrikában mindenhol zenélnek, jók a ritmusok. Tekertem a falvakon keresztül, az utak mentén hallottam a kongát, és a zenészek hívtak maguk közé, hogy zenéljünk együtt. Ezt nagyon élveztem. Aztán a harmadik csúcs pillanat legyen a nyári Norvégia, a fjordok világa. Csodálatos volt a táj. A negyedik lehet Mexikó: az utazásomat Észak-Amerikában kezdtem, és az Egyesült Államok, amellett hogy nagy ország, elég unalmas volt számomra, hiszen rengeteg dolog hasonlított Japánra, nem volt sok különbség. De ahogy Mexikóba érkeztem, megváltozott a világ: megérkeztem Latin-Amerikába, az nagyon érdekes váltás volt. És legyen az ötödik Európa: Spanyolországban, Franciaországban és Németországban is olyan barátoknál tudtam lakni, akikkel az évek során a világ különböző pontjain találkoztam. Akkor meghívtak magukhoz, és ahogy Európába értem, megszállhattam náluk, amik mind kedves élmények voltak.

Melyik ország volt a kedvenced?

Szenegált nagyon szerettem. Ott jó a zene, és barátságosak, békések az emberek. Jó rezgések vannak Szenegálban.

Öt és fél éve vagy úton, de találkoztál nálad is nagyobb utazókkal?

Igen, találkoztam még régebb óta utazókkal, érdekes módon mind japánok voltak! (Nevet.)”

Rajcsányi Gellért interjúját Kerékpár.mandiner oldalunkon olvashatják.