„Papi személyek beszervezésénél jelentkezni szokott az értelmiségnél általában tapasztalható lelkiismereti probléma.”
Kiss Réka, Soós Viktor Attila és Tabajdi Gábor munkájával Hogyan üldözzünk egyházakat? Állambiztonsági tankönyv tartótiszteknek címmel jelent meg a L’Harmattan kiadónál 2012-ben egy kötet arról, hogyan zajlott az egyházak megfigyelése és üldözése a kommunista időszakban. A kötetben szereplő történetek és megfogalmazások, az eredeti állambiztonsági feljegyzések hangvétele és hangulata ma, 2014-ben már egyszerre szórakoztató és ijesztő – ötven éve csak az utóbbi volt.
A kötetben is bemutatott állambiztonsági jegyzet szerzője, Berényi István a „klerikális reakció elhárításával” foglalkozó belügyminisztériumi részleg vezetője volt 1957-1962 között. Később a Vatikán elleni akciók egyik irányítója lett, végül a magyar hírszerzőket képző Műszaki Tanfolyam fedőnevű intézmény parancsnokaként vonult nyugdíjba. Az általa rögzített elvek évtizedekre meghatározták az egyházakkal foglalkozó titkosszolgálati szakemberek munkáját.
Alább a leginkább tanulságos, egyszerre hajmeresztő és megmosolyogtató idézeteket közöljük kommentár nélkül, az idézetekből magukból is kitűnik, hogyan vélekedtek az állambiztonságiak a papságról, a klérusról, és – állam- és karhatalom birtoklása ide vagy oda – hogyan szűrődik át a sorokban és a sorok között is a letűntnek hitt értelmiségi, polgári és keresztény-konzervatív világgal szembeni szellemi, lelkiismereti és erkölcsi kisebbségrendűségi érzés.
A teljes jegyzet az egyházi elhárítást kutató Fehér Hollók kutatócsoport kötetében jelent meg.
„A vallás negatív, reakciós szerepe különösen kidomborodott az osztályok keletkezésével, amikor a társadalom kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra oszlott. Miután a kizsákmányoló osztályok magántulajdonba vették a termelési eszközöket és kialakították uralmukat a dolgozók felett, a vallást is szolgálatukba állították. A nép leigázóinak kezében a vallás eszmei fegyverré, hatalmuk megszilárdításának eszközévé vált. A kizsákmányolók arra kényszerítették az egyházat, hogy védelmezzék és igazolják a termelési eszközök magántulajdonát, az osztálykülönbséget, az embernek ember általi kizsákmányolását, az uralkodó osztályok hatalmát.
A vallás tehát a kizsákmányolók legalkalmasabb eszmei fegyvere, mellyel uralmukat igazolják.”
„Nálunk, de nemzetközi viszonylatban is különösen nagy szerepet játszott a múltban és még ma is a katolikus egyház, melynek feje a római pápa. Az egyház politikai hatalma mellett óriási vagyonnal is rendelkezik. Némely püspökség vagyona nagysága tekintetében nem maradt el a világi hűbérurak, hercegek, fejedelmek, királyok birtokai mögött. Az egyházi birtokok sokszor jobban kizsákmányolták a dolgozókat, mint a világi hűbérurak. A katolikus egyház elfojtotta a jobbágyrendszer elleni népi tiltakozást, elnyomta a szabad gondolkodást, küzdött a tudomány ellen.”
„A papság számbelileg nagyobb, politikailag ingadozó többsége inkább a haladó papság által képviselt politikai magatartás felé közeledik. Kisebb részük tartózkodó, a további fejleményeket az események leülepedésétől várják.
Mindemellett különösen a reakciós papi réteg nem mondott le a további ellenséges tevékenység végzéséről sem. Változatlanul a jezsuiták azok, akik igyekeznek kézbe venni az ellenséges tevékenység irányítását, és maguk köré csoportosítani a világi papság köréből is mindazokat a személyeket, akik kibékíthetetlen ellenségei rendszerünknek.”
„Jelenleg a klerikális reakció az összreakciós erők vezetésére, összefogására törekszik. Ezt igazolják az e területen történő eddigi realizálások, továbbá a jelenleg is feldolgozás alatt álló ügyek.”
„Magas polgári műveltséggel és az illegációk megszervezésében nagy tapasztalattal rendelkeznek. A legtöbb egyházi személy – kivéve a szerzetesrendek egyes tagjait – teológiát, tehát egyetemet végzett, így az ellenünk folyó munkájukat is igen precízen, kifinomult módszerekkel végzik. Az egyház népellenes tevékenységében közel 2000 éves múlttal rendelkezik. Ez idő alatt ki tudták alakítani azokat a módszereket, melyekkel biztosítani kívánták hatalmukat.”
„Az ellenük folyó operatív munkánál – különösen az ügynöktartásnál – figyelembe kell venni az egyházi személyek magas műveltségét, azt, hogy sokan közülük nemcsak az idealista elmélettel, hanem a marxizmus-leninizmussal is tisztában vannak. Ha a velük foglalkozó operatív tisztek nem rendelkeznek alapos marxista tudással, könnyen előfordulhat, hogy nem ők irányítják az ügynököt, hanem fordítva; az ügynök bizonyos intézkedések megtételére befolyásolni tudja az operatív tisztet.”
„Papi személyek beszervezésénél szükséges figyelembe venni, hogy a papok, illetve jelöltek hosszú éveken keresztül lelki közösségekben élnek, és a vallás hatására – mellyel óráról órára foglalkoznak – lelkiviláguk is más, mint a világi embereké, érzékenyebbek, egymás között, de más kategóriákhoz tartozó személyekkel is rendszerint finoman intelligens formában beszélnek, többségük magas műveltséggel rendelkezik, és minden olyan mozzanatra, amely szerintük az általános intelligenciával ellenkezik, felfigyelnek, és következtetéseket vonnak le. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy sokszor a beszervezések során képmutatóan, farizeus módon hazudnak, mégis igen fontos, hogy az operatív tisztek is, elsősorban műveltségükről adjanak tanúbizonyságot. A durva hang használatát lehetőleg mellőzzük, és csak akkor használjuk, ha esetleg a beszervezendő személy erkölcstelensége már lelepleződött, és mégis alakoskodik velünk szemben. Természetesen ebben az esetben sem kötelező a durva hang használata.
Sok esetben előfordult, hogy a jelölt már elismeri ellenséges tevékenységét vagy éppen azt, hogy erkölcsileg súlyosan kompromittálódott, sőt hajlandó is részünkre dolgozni, de még mindig fenntartja idealista világnézetét, kihangsúlyozva, hogy ő hisz istenben. Tudni kell, hogy az ilyen személyek politikai nézetének megváltoztatása nem megy máról holnapra.”
„Papi személyek beszervezésénél jelentkezni szokott az értelmiségnél általában tapasztalható lelkiismereti probléma. Ennek ellensúlyozására minden esetben előre fel kell készülni. A papok lelkiismereti kérdések alapos ismerői, ismerik azokat a módszereket, amelyek alapján a hívő tömegekre lelkiismereti kényszert tudnak alkalmazni. Éppen ezért a papi beszervezések után az új ügynökök, ha ilyen problémákkal foglalkoznak, azt paptársaik nagyon hamar észreveszik, és megkezdik »gyóntatását«.”
„Tudni kell, hogy a papi személyek általában anyagiasak és a legtöbb közülük karrierista.”
„A papi hálózat foglalkoztatásánál sokszorosan érvényesül az az elv, hogy az operatív tisztek komoly politikai, szakmai és általános műveltséggel rendelkezzenek.”
*
Berényi István őrnagy: A klerikális reakció ellenséges tevékenysége népi demokratikus rendünk ellen. Az operatív munka sajátosságai és feladataink ezen a területen. (1963) In: Kiss Réka – Soós Viktor Attila – Tabajdi Gábor: Hogyan üldözzünk egyházakat? Állambiztonsági tankönyv tartótiszteknek. L’Harmattan, 2012.
