Egymást követő történelmi korokról, gyűlöletszerelemről és a hetvenes évek sűrű levegőjéről beszélgettünk Bereményi Gézával, akinek a közelmúltban jelent meg Vadnai Bébi című kötete. A mai huszonévesek története a fejében már megvan, de Bereményinek feltettük a megkerülhetetlen kérdést is: születnek-e még dalok?
„Ön pontosan ismeri a saját személyes családtörténetét?
Igen, ismerem, mert utánanéztem. Nem tagadtam meg azt a történetet, sőt, az összes családtag közül talán én vagyok az egyetlen, aki mélységében ismeri. Az eredetkutatás nekem mindig is rögeszmém volt.
A huszonévesen írt Irodalom című novelláját nem is olyan rég tévéjáték formájában értelmezte újra. Mennyire foglalkoztatja a fiatal Bereményi Géza?
Hálás vagyok a sorsnak, hogy anno megírhattam, a közelmúltban pedig feldolgozhattam, mert olyan volt ez nekem, mint egy kutatás. Örömmel látom újra az akkori magamat. Ezzel és a Vadnai Bébivel le is zártam magamban egy időszakot.
Dalszövegek formájában sem kerülhet már elő ez a kor?
Ma már nincs kinek dalszöveget írni.
A 30Y-nak azért egyet sikerült.
Hogyne, de a dalszövegek megírásához rendszeres együttműködés kellene. Ma már nem érnek rá a zenészek úgy, mint régen. Nincs már Cseh Tamás, nincs kivel közösen alkotni. Próbálkoztam, de más dolguk volt. Úgy néz ki, hogy a dalszövegírást is lezárom magamban.
Feltételezem, hogy rendelkezik valamiféle hozzávetőleges rálátással a fesztiválnemzedék popkultúrájára, ha másért nem, hát lányának egyre ismertebb zenekara okán (Anna and the Barbies). Könyvvel, filmes történetekkel meg tudja még őket szólítani, vagy az ön közönsége menthetetlenül felnőtt?
Nem állok jót magamért, nem tudom. Nagyon sok témám van, lehet, hogy egyszer nekik is mutatok ebből valamit, de ez most még eldöntetlen. A Vadnai Bébi történet is negyven évig lappangott bennem, és még sok ilyen van. Közöttük megtalálható Anna generációjáé is.”
Ambrus Balázs interjúját híroldalunkon olvashatják.
