Nagyon örültem október végén, mikor a szegedi Amerikai Intézet AMERICANA eBooks oldalán belefutottam egy angol nyelvű könyv megjelenéséről szóló hírbe. Címszavakban: amerikai szerző, kortárs krimi, hard-boiled, kommunizmus, egyetem és Szeged. Volt szegedi diákként és krimirajongóként nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni a könyvet, ami ráadásul teljesen ingyen és bérmentve letölthető igényes e-könyves formátumokban az oldalról.

Jack Roberts Fulbright-ösztöndíjas tanárként érkezett Szegedre 2002-ben, és később is többször visszatért mind a városba, mind az országba, Novák György egyenesen azt írja az utószóban, hogy Szeged volt a szerző második otthona. Roberts alapvetően az amerikai pragmatizmussal foglalkozott, de egyre inkább elkezdte érdekelni a krimi, az 1956-os forradalom, valamint a kommunizmus utóélete Magyarországon. Ebből az egyvelegből állt össze valahogy ez a regény, amelyet az Amerikai Intézet most, egy évvel a szerző váratlan halála után jelentetett meg.

Kezdjük talán a külcsínnel: az A Life Less Damnable elektronikus verziójának tördelése és betűtípusai rendkívül kellemesek: ha jól vettem ki, akkor ez Dragon Zoltán keze munkáját dicséri. Egyszerűen jó olvasni a könyvet ilyen szempontból; sőt, megkockáztatom, hogy ennek láttán egy szava sem lehet a printfasisztáknak (akik egyébként megrendelhetik a regényt nyomtatott formában is).

Az ajánló egy kettőezres évek elején, Szegeden játszódó fordulatos krimit ígért, amely egy nyugalmazott, korábban keményvonalas kommunistának számító professzor halála körül bonyolódik. Az ígéretet többé-kevésbé valóra is váltja a regény, miközben ki-be csúszkál a detektívregényből valami sokkal „szépirodalmibb” kísérletbe. Az alapállás szerint Kellner László nyugalmazott szlavisztika-professzor éppen emlékiratait készül megjelentetni, amelyben leleplezné az előző rendszerben folytatott tevékenységének minden részletét. A kézirat végleges lezárása előtt azonban holtan találják a férfit lakásában. 

Balogh rendőrnyomozónak szinte tálcán kínálkoznak az aznap este városban randalírozó nácik, mint tettesek, de egy sor körülmény arra mutat, hogy az ügy nem ennyire egyszerű. Van ugyanis egy barát, aki a kéziratból kikövetkezteti, hogy Kellner két évtizeddel korábban elárulta. Van egy nő, akinek ez az árulás a szívét törte össze. Van egy férfi, akinek politikai karrierjét teheti tönkre az emlékirat. Van egy másik férfi, akinek az egyetemi karrierjét törte derékba Kellner évtizedekkel korábban. Amikor tehát már épp kezdenél megbizonyosodni valakinek a bűnösségéről, újabb tény kerül elő, ami valaki mást kever gyanúba. Ilyen szempontból tökéletesen detektívregényként működik a történet, egészen a hard-boiledba átcsapó izgalmas befejezésig.

Egy másik rétegben azonban Roberts bemutatja, milyen döntéseket kényszerültek hozni akadémikusok az előző rendszerben; milyen alkuk, milyen kompromisszumok, milyen döntések születhettek a Kádár-korszak eltorzult világában, ahol mindenki mindenkit megfigyelt; hogyan lehetett valakinek az élete „kevésbé átkozott”. Kellner László története egyes hírek szerint részben a valóságon alapult, és talán ezért a regényt olvasva is plasztikus képet kaphatunk az ’56 utáni rendszer ilyen jellegű dilemmáiról.

Említést kell tenni emellett a történetet fűszerező apróságokról: ilyen például a helyi politikus, Mr. Uborka szatirikus portréja; a rendőrtársára csak versben gondolni képes, titkon szerelmes nyomozó; a dilinyós rendőrfőnök zseniális szövegei; a fóbiás kvázi-hard-boiled nyomozónk, Berkesi Pál kis történetei kislányával. Ezek a momentumok megmosolyogtattak olvasás közben, csak úgy, mint egyes párbeszédrészletek: ilyen például Berkesi beszélgetése egy pesti fürdőben egy meleg amerikai úriemberrel.

„Is this your first trip to Budapest?” 

„Landed at Hairy Fairy Airport last night.” 

„Ferihegy, but close enough.”

Persze nem szabad elmenni a könyv hibái mellett sem. A történések ritmusa eléggé esetleges: rendkívül vontatott felvezetés után kezd izgalmassá válni a könyv, hogy aztán a végére őrületes tempóban érje el a végkifejletet; de nem egyenes vonalban ível felfelé a tempó, néha kissé unalmas részek szabdalják a sztorit. Az utolsó 20-30 oldalon meg azon gondolkodtam, hogy nem volt rossz ami eddig volt, de én olvastam volna szívesen ezt az egészet egyes szám első személyben, amolyan Mickey Spillane-stílusban. Persze akkor meg elveszett volna a történet rengeteg érdekes dimenziója. Ugyanitt meg kell jegyezni, hogy nagyon sok dolog elvarratlan maradt: ilyen például a fent említett szerelmes rendőr története. Nyilvánvalóan nehezítette a könyv befejezését, hogy a szomorú körülmények miatt a szerző már nem állt rendelkezésre, hogy az esetleges javításokat elvégezze.

A könyv tehát több szempontból is ajánlott olvasmány. Egyrészt a krimikedvelőknek lehet érdekes „hazai” darab, miközben a hazai piacon Kondor Vilmos és Baráth Katalin igényes történelmi krimijei mellett nem sok valóban értékes, napjainkban játszódó darab sorakozik a könyvespolcokon. Másrészt Szeged szerelmesei térhetnek be 380 oldal erejéig a szeretett városba nosztalgiázni. Harmadrészt rendkívül izgalmas, miként látja egy amerikai Magyarország elmúlt hatvan évének történetét, még ha ennek csak igen-igen desztillált változatát is láthatjuk a könyvben.

Tessék tehát letölteni ingyen elektronikus formátumban, vagy megrendelni printben. Megéri.