Ki a közszereplő, milyen jogi megítélés alá esnek a kommentek, min változtat a sérelemdíj és mi fán terem a közösségek méltósága? Többek között ezen kérdésekre keresték a választ jogászok és újságírók a március 15-én hatályba lépő új Ptk. kapcsán, a Goethe Intézetben megrendezett kerekasztal-beszélgetésen.

Az érzékeny lelkű és öntudatos politikusok kapcsán Székely László a politikai perlés gyakorlatáról elmondta: ezzel az érintettek tulajdonképpen tabusítják a témát, és amögé bújnak, hogy „folyamatban lévő ügyről nem nyilatkozom”. Hozzátette: ebből a gyakorlatból a bíróknak is elegük van, az ilyen ügyeket a politikusoknak a saját házuk táján kellene elrendezniük, nem pedig a bíróságra menni „árulkodni”. Az új Ptk. szövege azonban sajnos az önérzetes politikusoknak kedvez a sajtóval szemben, ugyanis kimondja: „A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja”. Székely László leszögezte: neki semmi köze nincs ehhez megfogalmazáshoz, ez ugyanis egy zárószavazás előtti módosítóval került a törvénybe.

A meghívott jogászok egyetértettek abban, hogy nem tudják értelmezni a „méltányolható közérdek” fogalmát – ezek szerint ugyanis kell lennie egy „sima” közérdeknek is. Másfelől pont a közügyek szabad vitatása a közérdek, ami szükségessé teszi a véleménynyilvánítás szabadságát, akkor meg hogyan lehetne pont erre hivatkozva korlátozni? Arról nem is beszélve, hogy az „emberi méltóság sérelme nélkül”-kitétel felteszi az i-re a pontot, hiszen ennyi erővel egyik közszereplőről sem lehet rosszat mondani, az ugyanis szükségszerűen sérti az emberi méltóságát, amiben az összes többi alapjog gyökerezik – összegezte az alapjogi biztos.

Bakó Bea tudósítását Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.