(Fotó: Fortepan)

Vendégszerzőnk, Mestyán Ádám történész (Harvard Egyetem) kommentárja a Horthy-vitához.

*

Akik szobrot állítanak Horthy Miklósnak, azt a logikát követik, mely szerint az ország vezetőinek nincs felelősségük. Horthy felelőssége az, hogy Magyarország tönkrement: egy vesztes háborúba vezette a nemzetet. Rossz döntéseket hozott, aztán ebek harmincadjára hagyta a magyarokat és amikor minden elveszett, kivándorolt. Akik szobrot állítanak neki, ezt ünneplik.

Felelős azért is, hogy Magyarországon fennmaradt a feudális rendszer a két világháború között. Hogy az ország társadalmilag a 19. században maradt. És felelős a terrorért és felelős a zsidótörvényekért és a Don-kanyarért és felelős a több százezer magyar zsidó haláláért. És felelős minden egyes magyar nőért, akit a bejövő orosz katonák megerőszakoltak.

Nyilván vannak érdemei is, legfőképpen a konszolidáció, egy egységes ország, és a viszonylagos rend húsz éven át. Az elszakított országrészek emlékezete, a nemzeti öntudat. Hogy a pesti zsidókat csak később kezdték deportálni. Hogy megpróbált kiugrani 1944 októberében, amikor már minden elveszett. Ezt is lehet tisztelni.

Ám a szobor állítóinak metafizikai üzenete: az ország vezetői tehetetlenek a sorssal szemben.

Ők mindent jól tesznek, csak hát a nemzetközi helyzet fokozódik (illetve a Gonosz konspirál). Ez az üzenet azonos azzal az erkölccsel, amely meghatározó volt az elmúlt huszonhárom évben.

Miközben nosztalgiáznak egy elmúlt rend után, a valódi szobor egy tartás nélküli ország.