Szellemi kihívások nélkül – Démonok között
2013. október 20. írta: Lakner Dávid

Szellemi kihívások nélkül – Démonok között

demonok_kozott.jpg

Azt gondolhatnánk, ma már nem igazán lehet úgy régivágású démonos filmet készíteni, a meglévő sémákat újrahasznosítani, hogy jelentős közönségsiker mellett az alkotás képes legyen valóban hatással is lenni nézőire. Hogy a horror a történet kiszámíthatósága ellenére is horrorként tudjon működni, és ne legyen dögunalmas minden egyes borzongatónak szánt fordulat.

Hogy a jól bevált sablonok felidézése ne forduljon teljes érdektelenségbe, ahhoz ezúttal a Fűrész-direktor James Wan közreműködése kellett. A maláj származású direktor nemhogy azzal nem törődött, hogy megújítsa a műfajt, de még eredeti gondolatokat sem igazán próbált csempészni filmjébe. Egész egyszerűen vegyítette a kísértetházas és az ördögűzős filmek főbb vonulatait, és ezekből korrekt iparosként egy valóban nagyszabású, jól megmunkált művet hozott létre.

A Démonok között nagy ötlete az volna, hogy a paranormális jelenségek kutatóinak szemszögéből (is) mutatja be az eseményeket. A természetfeletti esetekre specializálódott házaspár találkozása a kísértetházba költöző Perronékkal a valóságban is megtörtént, így erre alapozva pedig még az „igaz történet alapján” címke is elsüthető volt. Közben persze Tony DeRose-Grund producer sem vehette biztosra, hogy a hangfelvételen visszahallott Carolyn Perron nem csupán „komoly mentális problémákkal küszködik” (VOX, Másvilági nyomozók, 2013/09.), és a film is egyértelművé teszi látványos túlzásaival, hogy valóságalapról itt csak nagyon felszínes értelemben lehet szó.

Wan horrorjában ugyanis csúcsra van járatva az összes kötelező elem: a Paranormal Activity-től kezdve Az ördögűzőig minden jelentősebb alkotást megidézik. Vannak éjszakai, paranormális erők által történő lábrángatások és kislányokat közös mókára invitáló halott gyerekek, van salemi boszorkány és ördögűzés, akasztott nő és kísérteties pince, titkos zugok és vérfagyasztó játékbaba – egyszóval csupa olyan elem, melyek jobbára önállóan szokták képezni egy horrorfilm alapját. James Wan azzal volt képes egy a költségvetésének tízszeresét behozó, közönségbarát darabot készíteni, hogy egy igazán monumentális történet elmesélésére törekedett. Így a Paranormal Activity negyedik része után egy évvel érkezett egy olyan kísértetházas-parajelenséges film, ami az idegesítő misztikumokra csak a film első felét áldozza be, hogy aztán érkezzen a megoldás a démonvadászok képében, és még a happy end se maradjon el ezúttal.

Így a sztori abszolút az érzékekre kíván hatni, sikerrel. Előbb az idegeket túráztatja meg a Démonok között, majd az ördögűzős szállal a drámai hatást erősíti, egy katartikusnak szánt jelenetben érzelmi kitörés következik. Persze, a bombasztikus, minden lehetséges paraforrást bevető film így nem is tudja a végére sikerrel lekerekíteni a sztorit, nem is képes elvarrani minden egyes szálat.

A film viszont így is vérfagyasztó tud lenni, és egyáltalán nem állítható biztonsággal az, amit Greff András ír a Magyar Narancsban (Avas krém, szept. 26.): hogy „mire aztán kiderül, hogy mi is (...) a baj, már el is szivárgott a filmből minden valós izgalom, és a nézőt csak a szánakozás savanyú íze tartja ébren”. Nem, mert a Démonok között sikeresen hat az érzékekre, képes több helyütt is túllépni az olcsó hatásvadászaton, valóban félelmet gerjesztve a nézőkben. Persze, az egyediség hiánya így is fájó, de láthatólag nem is ez volt a cél, Horrorklasszikusnak sem igazán illik be a mű, szemben a szeptemberi VOX Mozimagazin állításával. Csupán korrekt iparosmunkával van dolgunk, abból is a mívesebb fajtával: a megszállt anyát játszó Lily Taylor már szerepelt is hasonló céllal létrejött filmben, 1999-ben Az átok-ban.

Eredetiség mellett persze szellemi kihívás sincs igazán: bár Wan főművével már korábban bemutatta, hogy egy okosabb ötlet elviheti a hátán az alkotást, ezúttal láthatóan más célja volt. Ez pedig az igényes szombat esti szórakoztatás: a Démonok között-től nem érdemes várni olyan nagyszerű, újító szándékú ötleteket és váratlan csavarokat, mint amilyeneket mondjuk az Árvaháztól, vagy a Ház az erdő mélyén-től kaptunk. Ehhez a filmhez popcorn kell és light cola: nem fogja a Démonok között megújítani a műfajt, de azért bizton lehet rá számítani, amikor egy-egy jobb blockbuster után kutatunk a zsáneren belül.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr585568190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2013.10.20. 20:40:15

Én paráztam a filmen rendesen, igaz, nem is vagyok hozzászokva. A horrort csak olvasni szeretem, nézni nem igazán. :-)

Még régen, a Kísértetjárás Connecticutban (2009) kapcsán olvastam valahol, hogy az ilyen filmek nem egyszer az amerikai kisemberek félelmeit is tükrözik. Kíváncsi lennék rá, vajon a Démonok közöttel kapcsolatban is el lehetne-e mondani ezt. Számomra érdekes mozzanat volt, hogy tulajdonképpen a család volt az, ami veszélybe került, mert

SPOILER

a démon arra kényszerítette a nőt, hogy a gyerekeinek essen, és valamelyik korábbi lakó is megölte a gyerekét.

SPOILER VÉGE

Heh, nem gondoltam, hogy Az átok egyik színésze szerepel itt is. :-D (Mondjuk annak a filmnek a kapcsán azt mondom, tessék elolvasni a regényt.)
süti beállítások módosítása