A kétezres évek elején egy glasgow-i buliban futott össze két srác, Alex Kapranos és Paul Thomson, majd miután barátokká váltak és melléjük szegődött két másik fiatalember, Bob Hardy és Nick McCarthy, úgy döntöttek, hogy együtt zenélnek tovább. Megalapították együttesüket, amelynek egy Ferenc Ferdinándról elnevezett versenyló miatt adták a Franz Ferdinand nevet. Az osztrák herceg neve nem csak jól hangzott – az alliteráció nagyon tetszett a bandatagoknak –; hanem a trónörökös sorsának története is inspirálóan hatott Kapranosékra, mivel ők is korszakhatárrá akartak válni a brit zenében.
Az első szerződését tíz esztendeje aláíró banda egy új zenei korszak első hírnökeinek egyike lett: a kétezres években egyre-másra bukkantak fel (a Franz Ferdinandot is követő) brit indie- és rockzenekarok, amelyek meghatározták az évtized zenevilágát. A 2004-es, zenekar nevét viselő első albumukkal nagyot robbantottak (a Take Me Out és a This Fire voltak a legnagyobb slágerek), majd egy évvel később is jelentkeztek egy lemezzel (You Could Have It So Much Better). Ezt követően viszont már csak négyévente jelentettek meg új albumot – igaz a holtidőben”sem tétlenkedtek, hiszen rengeteget koncerteztek a skót arcok, többek közt Magyarországon is. 2009-ben jött ki a Tonight: Franz Ferdinand (innen a Can’t Stop Feeling és a Ulysses lett sláger).
Újabb négy évvel később pedig bejelentették, hogy érkezik a várva várt negyedik lemez, amely a Right Thoughts, Right Words, Right Action (későbbiekben: RTRWRA) címet kapta. S hogy miért vártak ilyen sokáig? „Ha folytattuk volna a lemezkészítést a turnék után, és épp a turnékon írtuk volna a dalokat, akkor semmilyen normál élettapasztalatunk nem gyűlt volna össze és készítettünk volna egy lemezt, nem is tudom, az utazásról és hotelekről. Arra meg senki sem lett volna kíváncsi” – mondta a Recordernek Paul Thomson, a Franz Ferdinand dobosa. Ám mielőtt augusztus végén megjelent volna a korong, júliusban előálltak két, az albumon szereplő dalhoz készített klippel – utóbb kiderült, hogy a Right Action és az alább hallható Love Illumination a lemez legnagyobb slágerei.
De nem az egyedüli slágerei! A Franz Ferdinand tagjai hozták a tőlük elvártakat: a többnyire pozitív kritikákat kapó banda ismét olyan albumot tett le az asztalra, amelyet nehéz nem szeretni. Az egymást követő slágeres dallamok hallatán az ember már két meghallgatás után megszereti a RTRWRA-t.
Ebben egyrészt nagy szerepe van Kapranos – felvételeken – kellemes hangjának, másrészt annak, hogy a különböző stílusok alaphangszereit és dallamvilágát képesek tökéletesen ötvözni. Az Evil Eye például groove-os, hiphop alapra épül, de így eshet meg az is, hogy egyes dalokban a szokásos dob-gitár-basszer-ének kombón kívül szaxofont is hallhatunk. Ugyanakkor a RTRWRA-n is nagy szerepet kapott a szintetizátor, amellyel néhol lakodalmas hangulatot, néhol pedig szintipop-feelinget idéz a banda. De van még egy harmadik komponense is a sikernek: a Franz Ferdinand sok esetben a Beatles által kitaposott úton jár, több dalukon is úgy érzem, hogyha a legendás liverpooli együttes nem oszlott volna fel, akkor a nyolcvanas években a mostani Franz Ferdinandhoz hasonlatos zenével rukkolhattak volna elő. Bob Hardy, a banda gitárosa például a Recordernek elárulta, hogy induláskor órákig beszélgettek arról, hogy kinek melyik a kedvenc Beatles-dala (neki például a Hey Bulldog).
A Beatles-szel való párhuzamba állítás talán nem tűnik légből kapottnak: ha csak néhány zeneszám címére tekintünk: az Eleanor Put Your Boots On és a Fresh Strawberries is Beatles-dalokat idéz, emellett természetesen a hangzásvilág az, amiben tetten érhető a hasonlóság – az utóbb említett dalban például különösen. Ebben nagy szerepet játszhatott az, hogy az együttes ezúttal akusztikus gitárokon írta meg a dalokat, „hogy kialakuljon a tábortüzes, együtténekelgetős hangulatuk, és utána piff-puff, pár perc alatt” fel is vették azokat – mondta a Quartnak szigetes koncertjük után a Franz Ferdinand másik gitárosa, Nick McCarthy.
Ehhez járul még hozzá a Franz Ferdinandra a kezdetek óta jellemző karcos-garázsos hangzás, amelyet a RTRWRA kétlemezes kiadásainak második korongján lehet élvezni. A Right Notes, Right Words, Wrong Order egy, a legendás londoni Konk Studióban felvett élő fellépés. Régi és új dalaik újraértelmezését hallhatjuk rajta – egyúttal érezhetjük, hogy a zenekar mennyit fejlődött az elmúlt években, már ha ismerjük a dalok eredeti verzióit. A feldolgozások közül különleges a Can’t Stop Feeling: a vége afféle örömzenélésbe csapott át, ami eszünkbe juttathatja a Jézus Krisztus Szupersztár Heaven on Their Minds című dalát. A 13 dalból álló feldolgozás-lemez az alábbi lejátszáslistán meghallgatható.
A Franz Ferdinand a hosszú szünet és a nagy várakozások ellenére ismét képes volt időtálló albumot letenni az asztalra, amelynek dalait még sokáig dúdolni fogjuk. Annak ellenére, hogy a RTRWRA egy afféle elbúcsúzós dallal zárul (Goodbye Lovers and Friends), az új lemezre nem kell már négy évet várni: Nick McCarthy a Quartnak azt is elárulta, hogy már el is kezdtek új dalokat felvenni.
