A román kormány elfogadta a törvénytervezetet, ami lehetővé tenné, hogy beinduljon a ciános aranybányászat Verespatakon (románul Roșia Montană). Most a parlamenten a sor, ahol a kormánypártok kétharmados többséggel rendelkeznek. A verespataki bányanyitást tervező Roșia Montană Gold Corporation (RMGC) 15 éve vár az engedélyre, hogy külszíni fejtéssel (komplett hegyek ledarálásával) kitermelhessen 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt – eddig hiába.

Hogy mit jelent ez? Valami ilyesmit (az InvestigativeMEDIA Cyanide Beach című filmje egy másik kanadai bányatársaság működésének visszásságait tárja fel):

Rupert Wolfe-Murray a Huffington Post egyesült királyságbeli kiadásában nagyszerűen összefoglalja, mivel fenyeget Európa legnagyobb ciános bányaberuházása: 

„A Roșia Montană Gold Corporation, egy offshore befektetési alap munkahelyek ezreit, adóbevételek dollármilliárdjait és – a legvakmerőbb állítás, ami akár az 1984-ből is jöhetett volna – a környezet védelmét ígéri a románoknak. Valójában három falut és négy hegyet tüntetnek el a föld színéről, és egy óriási, 214 millió tonnás cianidos tározót hoznak létre (a ciánra az arany kinyeréséhez van szükség). Korábban Európában sosem próbálkoztak ilyen nagyságrendű cianidos bányászattal. A térség folyói és földalatti vizei (köztük a Duna is) szennyeződhetnek és csak 200 munkahely jön létre.”

Az RMGC nem viccel, brutális kampánnyal győzködi a közvéleményt, hogy milyen jó lesz, ha beindul a bányászat Verespatakon: a romániai hirdetésektől az egyesült királyságbeli lobbivacsorák támogatásáig széles a skála. A másik oldalon a Verespatak római kori nevét viselő Alburnus Maior Egyesület küzd a ciános technológiájú bányászat ellen, egyrészt a környezet, másrészt a kulturális örökség védelmében. A civil szervezet számos tiltakozást szervezett más környezetvédőkkel együtt, például a kolozsvári Fő téren:

Az Alburnus Maior ma délutánra 17 romániai városba és a világ 13 fővárosába hirdetett tüntetést, amihez mások mellett a beruházást a kezdetektől ellenző Erdélyi Magyar Néppárt is csatlakozott. Budapesten az LMP hívja 17 órára a román nagykövetség elé a tiltakozókat:

„Az LMP üdvözli a román civil szervezetek által meghirdetett országos tüntetést, és ennek időpontjában demonstrációra hív a budapesti román nagykövetség elé.
Mert:
Nem hagyhatjuk, hogy ciánbűnözők anyagi érdekei miatt ismét falurombolás legyen Romániában!
Nem hagyhatjuk, hogy a földdel tegyenek egyenlővé egy csodálatos természeti tájat!
Nem hagyhatjuk még az esélyét sem annak, hogy a cián minden életet elpusztítson a Tisza-mentén!″

Nem csak az LMP, az Együtt-PM is a beruházás megakadályozására szólította fel a kormányt. Magyarország már többször tiltakozott Verespatak ügyében, Illés Zoltán Tusványoson azonban arról beszélt, hogy a magyar mozgástér korlátozott, mivel a román kormánynak csak meghallgatnia kell a magyar álláspontot, azonban a döntésben szabad keze van.

A magyar kormányzati tiltakozás lehetne jóval erőteljesebb, hiszen olyan ügyről van szó, amihez bőven lehet szövetségeseket találni az EU-ban, ráadásul politikailag is van is mire építeni. 2010-ben Áder János és Tőkés László kezdeményezésére – impozáns, 488:48 arányú többséggel – határozatot fogadott el az Európai Parlament, melyben „felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja a cianidos bányászati technológiák teljes betiltását az Európai Unióban 2011 vége előtt, mivel ez az egyetlen biztonságos módja vízkészleteink és ökoszisztémáink bányászati tevékenységekből származó cianidos szennyeződéstől való védelmének, valamint hogy végezzen ugyanakkor rendes hatásvizsgálatot.”

Hogy mi volt a Bizottság válasza?

„A kérdés alapos vizsgálatát követően a Bizottság megállapítja, hogy a ciános bányászati technológiák általános tilalma sem környezeti, sem egészségügyi szempontból nem indokolt.″ 

Ha már egyébként más kérdésekben a magyar kormány – finoman szólva – nem riad vissza a konfrontációtól az Európai Bizottsággal, akkor ebben az ügyben különösen érdemes lenne felvállalni a konfliktust, hiszen nem csak igazunk van, de a magyar álláspont kitűnően illeszkedik a nyugati mainstreambe, és a Bizottságnak kell magyarázkodnia, hogy miért fontosabbak neki offshore vállalatok érdekei, mint Európa polgárainak és környezetének biztonsága. A szintén Romániából érkező, 2000-es tiszai ciánszennyezésnél erősebb érvet elképzelni is nehéz lenne.

És akkor még egyszer: 17 óra, Románia budapesti nagykövetsége. Maia Morgenstern nem lesz ugyan ott, de ő már korábban elmondta, hogyan vélekedik a tervezett pusztításról: