Európában ma szkeptikusok az emberek az intézményekkel szemben: nem szeretik a kormányokat, a bankokat, a jogászokat, az Európai Uniót – és az egyház is többek közt intézmény, így ettől az idegenkedéstől az egyház is szenved. A szerzetesrendek, így a jezsuiták is, meg tudják mutatni, hogy az egyház végső soron emberek közössége. Ha krízisben vagy, problémád van, de ha ünnepelsz, házasodsz, gyermeked születik, ott vagyunk melletted – mondta a Mandinernek John Dardis SJ, az európai jezsuita provinciákat tömörítő konferencia elnöke, aki a magyar jezsuiták éves találkozójára és az európai fiatal jezsuiták összejövetelére látogatott Budapestre augusztus elején.

„Sokáig dolgoztam egyetemi hallgatókkal Írországban. Írország ma nagyon szekularizált. A diákok többnyire szkeptikus nemhívők vagy bizonytalanok voltak. A jezsuita iskolákba érkező diákok szülei is gyakran nem gyakorló vallásosak. Szóval az iskola nagyszerű terep a nemhívőkkel való párbeszédre. Természetesen persze senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy legyen hívő. De a puszta jelenlétünk, hogy saját magunkat adjuk és megosztjuk a gondolatainkat, életünket másokkal, annak máris van érezhető hatása. Amikor Szarajevóban szolgáltam, a plébániánk vallási tekintet nélkül mindenkinek segítséget nyújtott, akinek tudott. Ezzel is meg akartuk mutatni, hogy a katolikusok nyitottak, befogadóak. Egy olyan kis hely is, mint a budapesti Loyola Café, hatással lehet a környezetére, hiszen nyitott ajtaja van az utcára. Ez szimbolikus is. A hit nem csak intellektuális dolog, hanem a képzeletről is szól. Mersz-e álmodni? Hogyan képzelem magamat? Hogyan képzelem az életemet?” 

Szilvay Gergely interjúját Keresztény.mandiner oldalunkon olvashatják.