Az idén lejár Szabó Máté ombudsman megbízatása, Áder János pedig már meg is nevezte, kit tart a legalkalmasabbnak az alapvető jogok védelmére a következő években. A köztársasági elnök, miután egyeztetett a frakcióvezetőkkel, konszenzusos jelöltként Székely Lászlót jelölte ombudsmannak. Áder eljárását a Magyar Nemzet augusztus 10-i számában méltatta is Kulcsár Anna (Egyeztetés után új ombudsman): mint írta, Sólyom Lászlóval ellentétben a jelenlegi államfő nem személyzeti politikát valósít meg, hanem valamiféle megegyezéses jelöltre törekszik. És bár Székely dunai, illetve a Polgári Törvénykönyv előkészítését koordináló biztosként már bizonyította, hogy adott esetben együtt tud működni a jelenlegi kormánnyal, az ellenzék még sem tekint rá afféle fideszes jelöltként, mint az NMHH élére ültetni kívánt Karas Monikára.
Székely megnevezése után a frakcióvezetők közül egyedül Schiffer András volt az, aki elégedetlen volt: a szeptembertől újra frakciót alapító LMP vezetője korábban hangot is adott azon elképzelésének, hogy Szabó Mátéhoz hasonló, a konfliktusokat vállalni kész ombudsmanra lenne szükség a jövőben. A Székelyhez hasonlóan az ELTE jogi karáról érkező Szabó valóban ilyen volt: Sólyom jelöltje korábban ugyanúgy kész volt konfrontálódni a szocialista vezetéssel, mint a kormányváltás óta a fideszessel. Megtámadta 2010 előtt a vagyonadót és a fővárosi parkolási rendeletet éppúgy, mint később az alkotmánymódosítást vagy a hajléktalanságot rendészeti megoldásként kezelő, ezt törvénybe iktatni kívánó elvet.
Ha személyzeti politika, hát legyen: Szabónak épp azok volt a nagy előnyei, amiket Jóri András is felhozott mellette érvként. Független, „önjáró, ellentmondásos figura” volt, aki emiatt a közélet megannyi szereplőjével konfliktusba is keveredett (olykor a szocialistákkal, mert MSZMP-s jogutódlásról beszélt; máskor magával Sólyommal, amikor „cigánybűnözést” emlegetett). De Jóriék sem tudták neki megbocsátani, hogy kiállt az egybiztosos rendszer mellett: így megszűnt például a jövő nemzedékek biztosának és kisebbségi ombudsmannak is a tisztsége. A Fidesz által bevezetett rendszer ugyan Szabó Máté szerint eltért az általa elképzelt változattól, ám az egységesítést jónak találta – mondván, a régi rendszer csak összezavarta, hamis illúziókba ringatta az állampolgárokat. Szabó úgy vélte, az ombudsmani tisztség megbecsülését sem segíti elő, ha a közéletben ennyi, akár egymással is vitában álló személy képviseli az alapvető jogok védelmét.
Szabó ugyanakkor nem nyerte el túlzottan a fideszes politikusok tetszését sem. Orbán Viktor például úgy nyilatkozott korábbi egyetemi tanáráról: „már akkor is alig tudta követni a cikázását az ember, most ombudsmanként is nagyjából ez a helyzet”. Rogán Antal pedig nemrég jelentette ki, hogy a leköszönő ombudsman munkáját inkább nem minősítené, „mert még olyan szavakat mondana, amelyeket megbánna”. Szabó Máté valóban konfliktusos, az általa képviselt értékek mellett mindenkoron kiálló biztosnak bizonyult, ez pedig hivatalának csak előnyére szolgált.
Székely László személye egyelőre kérdésesnek tűnik a közélet alakítói számára. Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője például úgy vélekedett, „Székely nem olyan lesz ombudsmanként, mint Schmitt Pál köztársasági elnökként, inkább Áder János-i szerepe lehet”. A nézőpontos Szomszéd Orsolya egyértelműbben állt ki Székely mellett: amellett, hogy Kulcsár Annához hasonlóan az államfő eljárását méltatta, szerinte a Mádl Ferenc által egyszer már a pozícióra jelölt Székelyen az ellenzéknek nehéz fogást találnia.
Az új jelölt mellett szól, hogy területének kiváló szakértője; ugyanakkor Szomszéd vélekedésével ellentétben fogást tudnak találni rajta, csupán egyelőre inkább bizakodóak az ellenzéki szereplők. Akként várják hivatalba állását, mint tették ugyanezt Schmitt után Áder esetében. A Magyar Narancs például akkor is pozitív hangot ütött meg (mondván, az elődnél biztosan jobb lesz), és most is ezt írta Székely jelöltségével kapcsolatban: „A priori természetesen nincs okunk (vagy inkább alapunk) kétségbe vonni a leendő ombudsman szakmai és morális integritását avagy jó szándékát. Amint a hivatalába kerül, elődjéhez hasonlóan akár teljes mértékben érvényesítheti is a rá ruházott nem lebecsülendő hatalmat, s lehet belőle jogaink legállhatatosabb őrizője”.
Mást egyelőre nem tehet az ember, mint megelőlegezi a bizalmat a tiszta múltú egyetemi tanárral szemben. A friss értesülések szerint míg Paczolayban megingott a kormány bizalma, addig a helyére Székelyt delegálnák a Velencei Bizottságba. Szabó után pedig ismét egy olyan ombudsmanra lenne szükség, aki egyik oldalnak sem a lekötelezettje, és aki teljesíti azon elvárásokat is, amelyeknek Jóri hangot adott. A volt adatvédelmi biztos szerint ugyanis „az ombudsman-szerep a szakmai kiválóságon kívül morális tartást, erőt is kíván: számolni azzal, hogy közérdeket kell az embernek érvényesítenie úgy, hogy nem lehet tekintettel befolyásos gazdasági és politikai érdekcsoportok érdekeire, de akár a saját népszerűségére sem”.
