A levélben voksoló határon túliak szavazataival fog csalni a Fidesz! – sugallja a 444 felületes cikke, amely a Nemzeti Választási Iroda elnökének néhány mondatos nyilatkozatában vél súlyos ellentmondásokat és készülő választási összeesküvést felfedezni. A választási eljárási törvény elolvasása segíthetett volna helyesen értelmezni Pálffy Ilona szavait, a jogszabály ugyanis részletes garanciális szabályokat tartalmaz a levélben szavazásra vonatkozóan: ezek közé tartozik például a hírhedt előzetes regisztráció is, aminek ebben az esetben tényleg van értelme.
A levél útján történő szavazás egyáltalán nem ördögtől való, és nem is a választási csalás tuti eszköze. A lehetőség a legtöbb nyugat-európai országban is létezik, és jól működik, az intézmény ugyanis számos jogszabályi garanciával van körülbástyázva. Nincs ez másképp a magyar választási eljárási törvényben sem, még ha ezt egyeseknek nehézére is esik elhinni.
Pálffy a következőket mondta a Hír Tv-nek a levélben szavazásról: „Feladhatja postán abban az országban, amiben lakik, feladhatja postán a Nemzeti Választási Iroda részére ezt a levelet, de eljuttathatja a választást megelőző 15. naptól az adott országban lévő konzulátusokra, nagykövetségekre is. Ott majd lesz egy ilyen postaládának nevezett urna, ahol nem kell semmit sem igazolni, bedobhatja. De bedobhatja akár az egész faluét is, ha valakit megbíznak azzal, hogy szedje össze és vigye be mondjuk Csíkszeredára ezeket a levélszavazatokat, borítékokat. Áthozhatják Magyarországra, ott is feladhatják postán. És Magyarországon is, a választás napján lesz minden szavazókerületben egy kijelölt választókör, ahol szintén leadhatók ezek a levélszavazatok.”
A Nemzeti Választási Iroda elnökének szavai, amivel az eljárás egyszerűségét hangsúlyozta, kétségtelenül félreérthetők, ha valaki félre szeretné érteni őket. A lényeg ugyanis az, hogy mit adhat fel postán egy meghatalmazott akár az egész falu nevében? Nem a – ki tudja ki által, mások helyett kitöltött – csupasz szavazólapot, ahogy azt a 444 írása sugallja, hanem azokat a zárt borítékokat, amelyek az azonosítólapot és egy másik zárt borítékban a szavazatot tartalmazzák.
A sokat kárhoztatott előzetes regisztráció – amely a belföldi lakcímmel rendelkező választópolgároknak tényleg csak a felesleges vegzálását jelentené – a határon túli választók esetében fontos garanciális szerephez jut. Aki ugyanis közülük regisztrál, az kerül be a központi névjegyzékbe, aminek alapján a választások előtt postán kiküldik neki a szavazócsomagot (kérésére ezt akár személyesen is átveheti). Vagyis nem kap automatikusan mindenki szavazólapot, amit aztán meg lehet venni a politika iránt nem érdeklődőktől, hanem eleve csak azoknak küldenek, akik regisztráltak.
A kitöltött szavazólapot zárt borítékba kell tenni, ehhez mellékelni az azonosító nyilatkozatot, és ez a csomag kerül még egy borítékban a postára. Az azonosítólapot a számláláskor külön kezelik: tehát először megvizsgálják, hogy volt-e jogosultsága az illetőnek szavazni, majd a már csak a szavazatot tartalmazó belső borítékot bedobják az urnába és a többivel együtt megszámolják, így nem azonosítható, hogy ki hogyan szavazott. Az eljárás végig a választásokon országos listát állító pártok delegáltjainak jelenlétében zajlik. (A választási eljárási törvényben a 265 §-tól kezdődően olvashatók a részletes szabályok.)
Természetesen elképzelhető, hogy már a regisztrációra is pénzért vegyenek rá valakit, de ez azért jóval macerásabb – és ennyi erővel a belföldön, személyesen leadott szavazatok is ugyanúgy manipulálhatók. A rendszer sosem lehet tökéletes, azonban a törvény igenis tartalmaz olyan garanciákat, amelyek kizárják a csalás lehetőségét. Ha valaki megnézi például a levélben szavazás svájci vagy amerikai, már jó ideje működő intézményét, a magyar szabályozásból ismerős borítékokkal fog találkozni.
