A ki alatt volt olcsóbb a tojás? emlékezetes mémje óta Bajnai Gordon legtechnokratább támogatói sem mondhatják, hogy a nemjobbikos ellenzék reménybeli Neója és szövetségesei mentesek lennének a demagógiától. A tojáshelyzet Orbánra kenésén túl most újra kiakadt a lélegeztetőgép-számláló: ezúttal – a régen bevált receptet leporolva – a repülőgépbérléssel próbálnak fogást találni a kormányzaton.

Kilencmillióba került ugyanis Orbán múlt heti, strasbourgi európai parlamenti jelenésének repgépköltsége. „Elvárjuk, hogy a Fidesz fizesse be az államkasszába ezt a kilencmillió forintot! Orbán ugyanis nem Magyarországot, hanem saját rezsimjét védelmezni utazott ki, ezért a költségeket is a Fidesznek kell viselnie!” – szól az Együtt 2014 Mozgalom felszólítása. Ezzel akár egyet is érthetnénk, ha távolabbról közelítenék meg az egész ügyet. Mondjuk ha a havi szokásos pár napos strasbourgi cirkuszhoz minden EP-képviselő és azok alkalmazottjai is maguk fizetnék a költségeket. Vagy még inkább: ha a strasbourgi ülésezéshez foggal-körömmel ragaszkodó franciák hívnák meg saját pénztárcából Európát szép városukba, ahelyett, hogy emelt árakon szolgáltatnának mindent a pár napra beeső eurobürokráciának. A legjobb persze az lenne, ha az európai adófizetőknek egy eurocentjébe se kerülne Strasbourg, vagyis ha megszűnne a havi oda-visszautazás az egyébként bájos elzászi városba.

De ha már ott van az Európai Parlament, akkor az bizony egy politikai színhely, egy politikai színtér, ahol – magának az EP-nek a szándékai szerint is – egyre komolyabb dolgokról szól a vita. Az EP, mint az EU egyedüli közvetlenül választott testülete, régóta törekszik arra, hogy valóban egyre inkább európai országgyűléssé váljon. A legelkötelezettebb EU- és Európai Egyesült Államok-pártiak célja pontosan az, hogy az EP az európai szintű viták alapvető helyszíne legyen. Paradox módon ezt erősíti az EU-val szemben egyre szkeptikusabb Orbán Viktor is, aki, mondhatni, immár rendszeresen vitázik a helyszínen a sokszínű európai baloldal változatosan tájékozott képviselőivel – egy uniós tagállam miniszterelnökeként, ami egyébként egyáltalán nem megszokott dolog az EP mindennapjaiban.

Tehát Orbán elrepült a magyar közállapotokról szóló Tavares-jelentés vitájára. A helyzet az, hogy Strasbourgba innen elég nehéz eljutni: nincs közvetlen járat, se földön, se vízen, se levegőben. Még az átszállások is elhúzódhatnak, hiszen nem utaznak tömegek Kelet-Európából kies kelet-franciaországi városkákba. Orbánnak ráadásul a Tavares-vita napján délelőtt miniszterelnöki találkozója volt Robert Ficóval Budapesten; csodálkoztunk is a szerkesztőségben, hogy vajon miként jut el ilyen rövid idő alatt a strasbourgi ülésterembe.

Baj-e a repülőgépbérlés? Értsük meg: nem élünk zárványban. Mivel Magyarország az EU, a NATO és más szervezetek oszlopos tagja, és mivel a nemzetek feletti döntéshozás és jogalkotás mindennapos Európában, a magyar kormány tagjai rendszeresen repülnek Brüsszelbe, ill. más városokba, hogy részt vegyenek az európai döntéshozatalban. Így tesz a mindenkori magyarországi miniszterelnök is. Bizonyos utazásokat meg lehet oldani menetrend szerinti járatokkal is, de azért a Magyarország sorsát is befolyásoló európai döntéshozatalban való magyar részvétel ne múljon azon, van-e még repjegy a holnapután hajnali brüsszeli járatra. Nem beszélve arról, hogy egy állami vezető és kíséretének last minute vásárolt repjegyének összköltsége szintén nem kevés összeg.

Sürgősen megoldást kellene már találni a magyar kormányzat repüléseire. Orbán Viktor miniszterelnök 2002 februári, bostoni díszdoktori címének átvételére utazott különgéppel, azt a kampány hajrájában betámadta az MSZP. 2008-ban Gyurcsány Ferenc a bukaresti NATO-csúcsra utazott különgéppel, azt a Fidesz kritizálta. Most az E14 támadja Orbánt a strasbourgi különgépért.

De mi lenne, ha egyszer végre túllépnénk a populizmusbajnokságon, és elismernénk, hogy állandó megoldást kell találni erre a problémára? Mi Gyurcsány Ferenctől sem sajnáltuk volna a kormánygépet. Nem sajnáltuk volna Bajnaitól és Orbántól sem. A velünk egy súlycsoportban lévő csehek, görögök és portugálok, de a fél magyarországnyi Szlovákia és Horvátország is állandó megoldást találtak az állami vezetők repülésére.

Talán van valami előrelépés itthon is: pár hetes hír, hogy összpárti konszenzus alakult ki a Magyar Honvédség (HM) helikopter- és repülőgép-beszerzéséről. Hende Csaba szerint a Malév megszűnésével Magyarország állami légi szállítási képesség nélkül marad; és a meglévő An-26-os repülők olyan mértékben elavultak, hogy a világ számos repülőterére környezetvédelmi okokból, a zajterhelés miatt nem kapnak leszállási engedélyt. Hende szerint szükség van egy állami légi szállító flottára, amely biztosítani tudja a Magyar Honvédség személy- és teherszállítási feladatainak, illetve egyéb állami feladatok önálló és költséghatékony megvalósítását. Reméljük, ez meg is valósul. Ceterum censeo: kormánygépet Magyarországnak!