Konferenciát szervezett vasárnap az LMP Ökopolisz nevű alapítványa Merre van előre? címmel. Jó kérdés, bár nem egyértelmű, hogy kire vonatkozik: az LMP-re? Vagy az országra? Az előadók elsősorban az országról beszéltek, az előadók személye viszont talán inkább az LMP jövőjéről árulkodott.

A konferencia előtt azonban kénytelen vagyok a szervező párttal foglalkozni. Lassan egy éve értekeztem az új pólusról, melyet a 4K!-val, Millával és a Szolidaritással karöltve hozott volna létre az LMP. Azóta megjelent Bajnai Gordon, és az Együtt 2014-gyel lenyúlta az utóbbi két szervezetet, hogy aztán gyakorlatilag magát az LMP-t is kettészakítsa. Bár a szakadás szervezetileg eléggé megrázta a pártot, nem történt tragédia. A PM csatlakozott Bajnaihoz, a Schiffer-féle LMP pedig megőrizte talán legfőbb báját: a függetlenségét. A kérdés az, hogy ez a tulajdonság elég vonzó lesz-e a választóknak jövőre a parlamentbe jutáshoz.

Mert kikre számíthat az LMP? A 2010-ben hét százalékot elért pártot jelenleg a bejutási küszöb alatt szokták mérni, ami nem meglepő: távozott a PM és velük együtt egy sor ismert politikus (Jávor, Karácsony, Szabó, stb.); megszűnt a frakció; a válás körüli szenvedés pedig szinte az egész őszt és telet elvitte. A PM-mel valószínűleg nem csak az ismert politikusok, hanem a pesti liberális szavazótábor jó része is távozott, ami egyrészről érvágás, másrészről azonban lehetőség: az LMP-nek nem is feltétlenül őket kell visszanyerni, hanem a vidéket és azokat az egykori Fidesz-szavazókat becsatornázni, akik nem elégedettek a kormányzás jelenlegi alakulásával. Röviden összefoglalva annyit mondhatunk, hogy az LMP három fő értékkel bír jelenleg: mind az elmúlt, mind a jelenlegi kormánnyal (egyszerűbben: a rendszerrel) szemben kritikus; a választói közömbösség ellenére sem hagy fel a zöld ügyek hangoztatásával; valamint az égető problémákra nem faék-egyszerűségű válaszokat kínál.

Itt csatlakoznék vissza a vasárnapi rendezvényhez. A fenti megállapításokat összekapcsolva láthatjuk, hogy az LMP-nek olyan támogatókra van szüksége, akik: a) függetlenek b) fontos nekik a fenntartható fejlődés c) saját jogukon elismertek saját szakterületükön d) képesek megszólítani a jobbközép és/vagy bizonytalan szavazókat. S lám: a konferencia első három szónoka Sólyom László, Róna Péter és Ángyán József volt, akik többé-kevésbé megfelelnek a kritériumoknak. Persze Sólyom és Róna LMP-s kötődése nem meglepetés, a Fideszben csalódott Ángyán pedig most sem jelentette be, hogy belép a pártba, az irány azonban mégis világos. Miről beszélt tehát ez a három közéleti személyiség?

Sólyom László szerint fontos leszögezni, hogy nem csak a kiüresedett jobb- meg baloldal van, hanem van egy harmadik út, amit leginkább a szakmai munka jellemez. Szerinte az sem igaz, hogy ma diktatúra lenne, de 2010 előtt sem csak céltalan tévelygés volt. A kérdés az, hogy találunk-e végre közös nyelvet a problémáink megbeszélésére. Sólyom többször is „harmadik utat” említett: nem tudom, hogy ezzel direkt utalt-e a Németh László nevéhez köthető harmadik útra, vagy csak felhasználta ezt a jól hangzó kifejezést.

Róna Péter megállapította, hogy nem sikerült felzárkóznunk a nyugathoz, és hogy a felzárkózáshoz nyolcmilliárd eurónyi beruházásra, valamint a hitelfeltételek normalizálására és a bizalom visszaállítására lenne szükség. Róna szerint a társadalommal az a probléma, hogy a politikai osztály, s így a választópolgárok is huszadik századi harcokat harcolnak, s próbálják végleg legyőzni a másikat, pedig az ország nem lehet egynemű. Szerinte ugyanez az uniformizálási törekvés a probléma az EU-val is.

Ángyán József a konferencián elmondta: erkölcsileg csalódott a kormányban, földkérdésben nem azt csinálták, amire vállalkoztak. A parlamenti képviselő először XI. Piuszt idézve a szubszidiaritásról értekezett, majd arról beszélt: ha az állam elfordul a közösségektől és dezertál a tőkének, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Ángyán szerint például hat „maffiacsalád” agrártámogatásként 15 milliárd forintot vett fel, miközben a háromszázezer embert segítő tanyafejlesztési programra egymilliárd forint jutott. Az állami földbérletekkel kapcsolatban kifejtette, hogy a földek 41,3 százaléka 11 érdekeltség birtokába jutott.

A felszólalók a hamis, mesterségesen fenntartott jobb-bal megosztottság és a hazai vagy külföldi nagytőkének, valamint az EU-nak való kiszolgáltatottság ellen, illetve a kis közösségek, helyi gazdaságok védelme és a fenntartható fejlődés, azaz egy harmadik út mellett érveltek.

Ezután Schiffer András, Kukorelli István, Istvánffy András (4K!) és Farkas Attila Márton beszélgetésével folytatódott a konferencia. A beszélgetőpartnerek a magyar demokrácia állapotáról beszélgetve jutottak arra a következtetésre, hogy a rendszerváltoztatás utáni évek „demokratái” (az SZDSZ és a liberális sajtó) aufklärista módon, a külföld elvárásával érvelve próbálta megmutatni, hogyan kell demokratának lenni. Ennek pedig az volt az egyetlen eredménye, hogy a magyar emberek nem érzik/érezték magukénak a demokrácia intézményeit, így Orbán Viktornak könnyű volt azokat leépíteni – hangzott el a beszélgetésen,

Az előadók lefektették egy harmadik út alapjait, ami könnyen lehet az LMP útja. A párt hangsúlyos kérdésnek tekinti a vidék problémáját, amivel cáfolhatják az őket gyakran érő, SZDSZ 2.0 jellegű kritikákat. Kínzó kérdés azonban, hogy a fent említett előadók mennyire vesznek majd részt a párt következő egy évében. Az LMP-nek persze az lenne érdeke, hogy minél inkább. Átülne-e például a pártjában erkölcsileg mélyen csalódott Ángyán József egy esetlegesen újjáalakuló LMP-frakcióba? Vállalna-e aktív szerepet Róna Péter? Lenne miniszterelnök-jelölt Sólyom László?