Úgy kell a kutyáknak a hús,
ahogy a szívnek mélabús
dallamok közt táncoló
lélekpárologtató
lidércekből szőtt elem
te szürkésbarna félelem
és én mint csíkos rabruhád
néha gondolok még rád
de köszönöm, hogy elmúlt ez a szerelem
Ha bekacsintok, hogy mi van
e koszos pornómoziban,
látom a bambaság korát
rejszolni át az éjszakát,
rajzolni át az arcokat,
az ondószagú vakolat
alatt vas karmokat növeszt
és a fülembe súgja ezt: I am the best
Szoríts meg engem, ne szoríts erősen, ez fáj
inkább szoríts nekem, ha menni muszáj
hidd el, én veled maradnék,
szívesen széjjelszakadnék
ha lenne még Magyarország
Ki hercegnő volt egykoron,
teríték lett a koncasztalon,
vicsorgó élettelen hús,
felzeng a voodoo-technoblues,
patakban sóvárgó kezek,
az égbe nyúló terpeszek
mentén egy új világ jön el,
ahol már nincs számomra hely,
ha nem leszek, hát nem leszek
Szoríts meg engem, ne szoríts erősen, ez fáj
inkább szoríts nekem, ha menni muszáj,
hidd el, én veled maradnék
szívesen széjjelszakadnék
ha lenne még Magyarország