„Természetesen a rasszizmus elsősorban a kisebbségek ellen szokott előfordulni. [...] Úgy látszik, hogy még nem sikerült átvinni ezt a gondolatot Magyarországon. [...] Állításuk szerint ők a gárdistákra támadtak. Gárdistáktól félnek, gárdistákat akartak elűzni. Hogy ha a gárdistákat akarják elűzni, arról már a Legfelsőbb Bíróság rendelkezett, hogy őket nem védi a rendőrség extrán. [...] Nyilván arra volt szükség, hogy a kiabálás alapján a magyarság elleni cselekménynek lehessen az egészet beállítani, amit abszurdnak tartok” – mondja Fazekas Tamás, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársa, a sajóbábonyi romák védője. 2009-es novemberi esetről van szó: a Sajóbábonyba fórumot szervező gárdisták ellen a helyi romák már a gyűlés megtartásakor kimentek tüntetni, másnap pedig helyi jobbikosra támadtak rá, őt életveszélyesen megfenyegették. Ezután mindkét csoport nagy számban hívta a településre híveit, aminek a vége az lett, hogy egy Suzukiban ülő Gárda-szimpatizánsokra támadtak a romák, az autót kívülről ütötték vascsövekkel, baltával, vasvillával, a beszámolók alapján pedig olyasmiket kiabáltak, hogy „meghaltok, büdös magyarok!”. Csak a szerencsén múlott, hogy az egyik becsapódó balta nem a benn ülő férfit, hanem a támlát érte.

A kilenc vádlottat összesen 27 év 9 hónapra ítélték: a büntetést súlyosbította a közösség elleni erőszak tényállása, melyre itt azon rasszista kiabálásokból következtettek, ami a cigányok soraiból érkezett. A Népszabadság vezércikkben háborgott a cigányok elleni vád kapcsán, a 444.hu vicces ábrát készített arról, hogy „a cigányozó magyarokat bezzeg nem ítélik el”, a TASZ pedig „Már megint a romák a rasszisták” címmel adott ki közleményt. Örvendetes látni, hogy utóbbi szervezet sikeresen elérte a nép egyszerű gyermekének nívóját: a TASZ felkiáltása tökéletesen rímel arra a fajta plebejus sirámra, miszerint „már megint a magyarok az antiszemiták!” Persze, utóbbi gúnyos felkiáltás többnyire nem egy antiszemita támadás után szokott bekövetkezni: a Zsidó Világkongresszus tagjait sértegető és majdnem nekik rontó fiatalok esetében például senki nem állította, hogy ne lennének antiszemiták. A siegheilezés erre utal – habár, ha a legharcosabb jogvédők logikáját követnénk, biztos tudnánk számukra is mentséget találni.

De ha már itt járunk: úgy tűnik, a HVG.hu publicistáján és még néhányakon kívül nem nagyon keltette fel a köz figyelmét az, hogy gyorsított eljárással ítéltek börtönbüntetésre három fiatalt zsidózásért (igaz, egyikük kábítószeres ügyben próbaidő alatt állt, neki aztán le is kell ülnie a három évet) – a tettlegességet legalább megakadályozták a Nemzeti Nyomozó Iroda civil ruhás munkatársai. Ahogy Sabater is írja, hülyének lenni alkotmányos alapjog, és pénzbüntetés is elegendő lett volna a fiatalokra – akik közül az egyik még érettségi előtt is állt, amit a bírósági ügy miatt le is késett.

Mindkét eset, de főleg utóbbi azt mutatja, hogy a közösség elleni erőszakot szabályozó törvény rossz, visszaélésekre ad lehetőséget és aránytalan büntetések kiszabását eredményezheti, csupán azért, mert valakik „faji bűnt” kiáltottak. Hogy elfogadhatatlan, rasszista és amúgy sem túl jó országimázsunkat tovább romboló eset az utóbbi? Sajnos az. De ettől még így, hogy fizikai erőszak nem történt, túlzás börtönbüntetést kiszabni miatta – ha közösség tagja ellen való támadásról van szó, akkor is.

„Ez abszurd” – mondja a sajóbábonyi romák védője annak kapcsán, hogy a támadók büntetését szintén a közösség elleni támadás tényállása súlyosbítja. Rendkívül örömteli látni, hogy végre sikerült a kisebbségi jogvédő ellen fordítani saját fegyverét: ő pedig csak felháborodottan magyaráz a valóságot figyelmen kívül hagyó abszurditásról úgy, hogy közben észre sem veszi magát. A törvény szigorítására ugyanis éppen azért volt szükség, mert a romák, a zsidók és más etnikai-vallási csoportok mellett a védelmet ki akarták terjeszteni a lehető legtöbb kisebbségként definiálható csoportra.

A liberális jogvédők fogtak néhány csoportot és kikiáltották, hogy őket fokozottabb védelem illeti meg; majd amikor más csoportok elleni támadást ugyanúgy ez alapján ítélnek meg, akkor felháborodnak, hogy a „cigányelleneseket” ilyesmi nem illeti meg. Kettős mércét kiáltanak, miközben azt várják, hogy a romákat ne ítéljék el ilyesmiért – mert szerintük az nonszensz, hogy cigányok rasszisták legyenek. Nyilván azt, hogy ki lehet eleve rasszista, és eleve nem, majd ők fogják eldönteni (bőrszín alapján esetleg?); miként azt is, kit nem illet meg a védelem. Mondván, ő cigányellenes és eleve másoknak kell tőle kell félnie? Hogy erőszakos cselekedetet nem követett el, az ilyenkor lényegtelen?

A sajóbábonyi romákat nem azért kell elítélni, mert esetleg büdösmagyaroztak közben – hanem, mert tudatosan szerveztek egy támadást mások ellen, melyet aztán fegyverek tömkelegével meg is valósítottak, s csak a szerencsének köszönhető, hogy az eset nem torkollt lincselésbe. Ez azért elég súlyos dolog ahhoz, hogy börtönbüntetést így is ki lehessen szabni miatta. Ha valaki valamely nemzeti kisebbség tagjára támad, akkor a támadás durvasága szerint döntsenek, milyen büntetés jár is neki tettéért. Felesleges itt folyamatosan méricskélni, ki rasszista és ki nem, mely csoportokat szabad liberális jogvédőék esetében védeni és melyeket nem: az említett bűncselekmények mindegyikét aljas indokból követték el, ahogy az ároktői idősek elleni bestiális támadásokat is. Utóbbi feltételezett elkövetőit négy év után mégis azért engedték ki az előzetes letartóztatásból, mert még mindig nem sikerült ellenük első fokon ítéletet hirdetni. Elképesztő!

Jobb lenne, ha a bíróságok a rasszizmus és előítéletesség útvesztőiben való bolyongás helyett inkább mindent az elkövetett tett súlya alapján ítélnének meg. A gyilkosságot a gyilkosság, a verést a verés, a garázdaságot pedig a garázdaság súlya alapján. De ezek alapján legalább tényleg ítéletet hoznának.