A Nemzeti Együttműködés Rendszerének kezdeti pillanatait idéző, elsöprő lendülettel ment keresztül a törvényhozáson az az indítvány, amely a Ptk. helyett az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényekben szabályozná a közérdekű adatszolgáltatást. Vasárnap benyújtották, hétfőn kivételes sürgős eljárással megtárgyalták, és kedden délelőtt el is fogadták az országgyűlésben. És mindezt persze egyéni képviselők – név szerint Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester-képviselő és Vas Imre autószerelő-jogász budapesti képviselő – útján. Vagyis a kényelmetlen, hosszas, szőrszálhasogató társadalmi egyeztetések nyűgjét kikerülve, ahogy azt 2010 óta megszokhattuk, s amitől úgy tűnik, a konszolidáció korszaka alatt sem szívesen válik meg a Fidesz.
És hogy mi ennek az indítványnak a lényege? A törvénymódosítás szövegéből kiderül. „Az Infotv. 30. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki: »(7) A közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítése nem eredményezhet a külön törvényben szabályozott ellenőrző szervek ellenőrzési jogosítványaival azonos mélységű és terjedelmű adatbetekintést és adatkezelést.«”
Az indokolásban pedig ezt olvashatjuk:
„A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapjog alapvető célja általában is a közfeladatot ellátó szervek működésének, a nemzeti vagyonnal, a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóságának biztosítása, ily módon a nyilvánosság általi ellenőrzés megteremtése, amely azonban nem feltétlenül azonos az ellenőrző vagy felügyeleti szerv általi ellenőrzés módjával, terjedelmével és mélységével, különösen, ha az adatigénylés ellentétes az eredeti jogalkotói szándékkal, esetleg más alkotmányos alapjogba ütközik.”
„Mivel a külön törvényben ellenőrzésre feljogosított ellenőrző szervek (pl. ÁSZ, KEHI) törvénynél fogva kötelesek ellenőrizni a közfeladatot ellátó szerveket, ezért az olyan visszaélésszerű, akár bizonylati szintű adatigénylés, melynek keretében az igénylő általánosságban kér mindenféle adatot, amelynek teljesítése az adatkezelő működését jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná, nem teljesíthető. Ilyen esetben az adatkezelő az Infotv. 28. § (3) bekezdése alapján felhívhatja az igénylőt az igény pontosítására.”
Tehát miközben elismerik, hogy a közérdekű adatok megismerése és terjesztése alapjog, az eddigiekhez képest mégis korlátozzák a közérdekű adatok megismerésének lehetőségét. Nagyjából arra hivatkozva, hogy az ÁSZ és a KEHI, mint állami szervek pont elegendők az ellenőrzésre; így másoknak, civileknek avagy a sajtónak nem kell annyira turkálnia a közérdekű adatok között, nincs ott semmi látnivaló. Hiszen még az is megeshet, hogy visszaélésszerűen, csak úgy általánosságban kérnek mindenféle adatot. Sőt, akár még az eredeti jogalkotói szándékkal is ellentétes lehet az adatigénylés, őrület!
Azért hadd emlékeztessünk arra mindenkit: az emberiség történelme során mindig és mindenhol volt példa arra, hogy esetleg maga a jogalkotói szándék vált ellentétessé a közérdekkel. Ebből aztán levontak pár komoly tanulságot, így a 21. század elejére a nyugati civilizáció demokráciáinak nagy része eljutott arra a szintre, hogy a minél nagyobb, és nem a minél szűkebb nyilvánosságra törekedjenek a közérdekű adatok megismerhetősége terén. Mert lehet, hogy az Állam úgy gondolja: ő kiválóan ért ahhoz, hova is kell pakolnia a köz pénzét, de azért hadd legyen legalább valami fogalma a köznek is a machinációkról; s a nyilvánosság kényelmetlen pressziója esetleg arra is alkalmas lehet, hogy ne engedjen az Erő sötét oldala örök csábításának a köz szolgája.
Az eddig érvényben lévő magyar szabályozás a korábbi évtizedekhez képest természetesen nagy előrelépés volt a közérdekű adatok nyilvános megismerhetősége ügyében. De az napnál is világosabb, hogy a fenti, két szűk nap alatt elfogadott módosítás korlátozza ezt a jogot. Ráadásul egy méretes gumimegfogalmazással teszi ezt: „amelynek teljesítése az adatkezelő működését jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná, nem teljesíthető”. Ismerve a magyar bürokráciát, egyáltalán, magát a bürokrácia természetét, vajon milyen gyorsasággal válik majd hivatkozási alappá az, hogy a teljesítés „jelentős mértékben és hosszú időre” akadályozza az adatkezelő működését. Mindezzel természetesen az elutasítást indokolva, hogy aztán majd hónapokig, évekig jogászkodhassanak az adatigénylők a bíróságon, mit is jelent a jelentős mérték és a hosszú idő.
És ahogy arra az Átlátszó is felhívja a figyelmet: Magyarország épp a legutóbbi időszakban csatlakozott az Open Government Partnership kezdeményezéshez, amely a minél nyitottabb és átláthatóbb kormányzás megteremtése mellett áll ki a világ körül, Norvégiától Uruguayig. Legutóbb, többek között Trinidad és Tobago, valamint Libéria társaságában hazánk is elkötelezte magát a kezdeményezés fő elvei, többek között a kormányzati tevékenységről szóló információk elérhetősének növelése; a civil részvétel támogatása és a közpénzügyek menedzselésének átláthatósága mellett. Annyira friss a hír, hogy április 26-ai, azaz múlt pénteki (!) hír a Fidesz.hu-n: Magyarország csatlakozott egy az átláthatóbb állami működést segítő kezdeményezéshez.
S mi lesz az Alaptörvény 39. cikkével? „(1) A központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható. (2) A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.”
Vajon mennyire felel meg ez a gyorsan áttolt törvénymódosítás a hazánk által is vállalt elveknek, a mostani kormánypártok által elfogadott Alaptörvény rendelkezéseinek és szellemének?
Ha valami, akkor ez a történet az, ami igazán átlátszó.
