Kicsit is tájékozott olvasóink jól tudhatják, hogy Magyarország és/vagy a magyar kormány renoméja borzasztóan rossz külföldön. Mi magunk is évek óta foglalkozunk a jelenséggel, melyben a jogos kritikák teljesen hajmeresztő túlzásokkal keverednek; miközben az, hogy ennek a sorstépte országnak van egy normális oldala is, szinte teljesen eltűnt a nemzetközi médiából. Van min feszengeniük azoknak, akiknek fontos hazájuk jó hírneve, hiszen nem kényelmes fekete seggűnek lenni a nemzetközi közösségben.

A végtelenített vesszőfutás egyik újabb epizódja a New Statesman cikke, ami nemes egyszerűséggel a Magyarország nem demokrácia többé címet viseli. Igen, a New Statesman egy elkötelezetten balos brit újság, ami már alapból nehezen tudná dicsérni egy kelet-európai jobbos kormány tevékenységét. Igen, a New Statesman cikke tévedéseket és csúsztatásokat tartalmaz. Ezeket mind fel is lehet sorolni: a negyedik alkotmánymódosítás nem veszi el az ellenzéki erők maradék mozgásterét, ahogy az Alkotmánybíróságnak is marad mozgástere; a köztársaságot, mint államformát nem törölték az alkotmányból; a romagyilkosságokat nem a Jobbik paramilitáris milíciája követte el; a homoszexualitás elítélése nem is tudom, hogy került a kormány bűnei közé, hiszen a kormány nem ítélte el azt; azt pedig végképp nem értem, honnan veszi, hogy a rasszista gyilkosságok elkövetői büntetlenséget kaptak...

De a mérleg másik serpenyője pedig az, hogy igen, erősen átszabták az Alkotmánybíróság mozgásterét, hatályon kívül helyezve az alkotmány 2012. január 1-jei életbe lépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatokat; a köztársaság, mint államforma más helyre került az alkotmányban, az alkotmánymódosítás valóban lehetővé teszi a hajléktalanság jogellenessé tételét; romagyilkosságok valóban történtek; és ha nem is Orbán maga, de a kormány részéről tényleg kitüntették Szaniszló Ferencet, Petrás Jánost és Bakay Kornélt.

És valljuk be, a Magyarország iránt egyáltalán érdeklődést mutató külföldi olvasók mekkora hányadát érdeklik az olyan leheletfinomságú distinkciók, hogy akkor pontosan hogyan is piszkálták meg az Alkotmánybíróság mozgásterét; hogy valaki csak nemzeti radikális, és nem extremista vagy neonáci; vagy hogy nem Orbán, hanem a kormánya egyik minisztere tüntette ki ezeket az alakokat; és hogy a tragikus romagyilkosságok nem kötődnek a radikális párthoz, annál is inkább a Magyarország végein uralkodó közállapotokhoz (amiket viszont a radikálisok éppúgy kihasználnak, mint a máig meglehetősen homályos hátterű romagyilkosságok elkövetői), és így tovább.

Távolról csak a nagy kép látszik. A big picture. Az pedig lehangoló, és ezt a lehangolódást csak fokozza a kormány 2010 óta végrehajtott összes olyan túlzó cselekedete, amikor belátás, türelem, egyeztetések sora és önkorlátozás nélkül nyomtak keresztül radikális változtatásokat a jogrendszerben és az államrendben (lásd a médiatörvény esetét, ami rendkívül beárnyékolta hazánk EU-elnökségét). És persze örök szívfájdalmunkat, a létező magyar jobboldal folyamatos kulturális szellemi jobbratolódását és eligénytelenedését (lásd a Márai-Wass-Nyirő-Szaniszló tengelyt), a balosok által persze soha ki nem hagyott kultúrharc (szél)jobbos folytatását, a biztos kétharmad és a centrális erőtér ellenére történő folyamatos széljobbra kacsintgatást a mérsékelt jobboldal vélemény- és politikai vezérei részéről.

Aztán csodálkozunk, hogy a határainkon túl egyre vadabb cikkek jelennek meg a magyar közállapotokról, az egyre vadabb cikkek pedig egyre értetlenebb és ellenségesebb nemzetközi közhangulattá állnak össze a jelenlegi magyarországi viszonyokkal szemben.

A New Statesman fenti cikke például időközben kiszabadult a nemzetközi mikroblogvilágba. Ennek hatásait nem kell túlbecsülni, de nem is érdemes legyinteni rá: a rá adott több ezer reakció bizony több ezer, a világ felé úgy-ahogy érdeklődő, Magyarországról nagyjából semmit nem tudó, elsősorban fiatal felhasználó véleményét tükrözi, akiknek a kezét nem éppen a Gyurcsány-Bajnai-HaHa-Ron Werber tengely vezette, és nem is feltétlenül szélbaloldaliak. Az első benyomás a legfontosabb, ugye. Hát akkor jöjjenek a Magyarországgal kapcsolatos random első benyomások, epizódokként egy imázskatasztrófából.

„A friend of mine says that even people at her university are afraid of speaking up, including teachers. The Neo-nazis have lists of people who they target as Jewish, for example. Stickers advocating for the killing of Jews appeared even on the teacher’s cabinet and noone did anything about this.”

„fuck. this. shit.”

„WHY THE FUCK AREN’T MORE PEOPLE TALKING ABOUT THIS”

„No, I don’t know the full story, but yes, I did write a message to the UN reps, urging them to do something. You don’t need to be Jewish or Rromani to be concerned with this issue. I’m not asking you to reblog this or even to send a message to the UN— but please read the article, at least.”

I have family in Hungary and go there regularly, and the amount of racism and prejudice (especially towards gypsies) is absolutely staggering. It’s such a beautiful county and hearing stuff like this is horrible. The financial situation there has been completely dire, and shit like this always comes off the back of hard times. The worse situations are the easier it is for fucked up political doctrine to elbow it’s way in”

„Hungary is now a totalitarian state largely run by neo-Nazis. Rromani & Jews have been screaming their lungs out over the last two years. ”

„I hadn’t even heared of this. ;_; ”

„I think this is one of the first times in my life where all I can feel about something is fear. It’s like some perception that while there was still antisemitism and surely plenty of Neo Nazi political groups active around the world, that those groups couldn’t actually gain any real power has been shattered.”

„ok, i actually live here… but not for too long, like most of the people who can, i will leave this place too, before they force me to stay.”

„This is where my dad and his family come from this is really scary”

„Funny all this is going on, meanwhile world news headlines in the past couple of days have been focused on N. Korea...”

„what oh shit really”

„is this real? because holy fuck.”

Olvasod ezeket a véleményeket, ismeretlen külföldiek első benyomásait Magyarországról és nem zavarnak? Vagy igenis, zavarnak? Ezek persze csak kommentek, de biztosan sokan tudnak személyes történeteket mondani, ki milyen Magyarországért aggódó civil külföldiekkel találkozott, ahogy én is, porosz junker bárótól német tudományos újságírón át lengyel mérnökig. Őket kéne meggyőzni, nekik kéne megmagyarázni azt, mi igaz, mi téves a Magyarországról megjelent cikkekből, például a fentiből? Gondolja azt valaki, hogy tényleg számít, hogy mondjuk nem Orbán, hanem csak egy minisztere tüntet ki vállalhatatlan figurákat? Eleget foglalkoztunk a magyar jobboldal és a nemzetközi bal- és liberális oldal (különösen a média) szembenállásáról, az utóbbiak hozzáállásáról. Ideje mindenkinek magába is nézni.

Magyarország nemzetközi imázskatasztrófáját nem lehet egy jó kis rezsicsökkentős kampánnyal megoldani. Talán tetszettek volna minden tekintetben polgári kormányzást folytatni 2010-től.