Magukra maradtak az igazi liberálisok. Politikai árvák lettek, mivel nincs ma Magyarországon igazi liberális párt. Csak a szocializmus ölelésében vergődő. Vagy az sem. Súlyos továbbá a magyar liberalizmus múltja is. SZDSZ, ugye. Az egykori árvák Bajnai körül gyülekeznek. Hogy lesz ebből rendes liberális párt? Ráadásul Magyarországon nincs is igazi liberális. Csak provinciális liberálisaink vannak, elszakadva az igazi, európai liberális hagyományoktól, gondolkodástól. Szükség lenne pedig igazi magyar liberalizmusra. Rossz, amikor az ember nem tud valódi, szalonképes liberálisokkal vitatkozni, csak rovott múltú, szűk látókörű liberálisokkal. Akik nem tudnak késsel, villával enni. Nem ismerik a saját hagyományaikat, elődeiket. Nem ismerik a nyugati gondolkodás jelenlegi állását. Vajon milyen az igazi liberális?
Az igazi, mérsékelt, nagyvonalú liberálisok a liberalizmus fejlődését akceptálva elfogadják a konzervatív alapelveket. Kezdeti tombolása után a megszelídülő, igazi liberalizmus ugyanis rádöbben, hogy a hagyomány kikerülhetetlen dolog. Érdemes elfogadni alapelvként és gondolkodási módként, utópiák építése helyett. Arra is rájön, hogy a természettörvény megkerülhetetlen, s hogy mindig is lesznek tekintélyek, akiknek engedelmeskedni kell. Így nem fullad anarchiába a társadalom. Az igazi liberalizmus szkeptikusan elfogadja az egyenlőtlenségeket, és nem próbálja kijavítani az embert, mivel az emberi méltóság tisztelete a gondolkodásának egyik alappillére.
Ahogy azt is elfogadja, hogy a nemzet az egyik fontos közösségi szint a sok közül, aminek határai nem feltétlen esnek egybe az államéival. Az igazi liberális ezért aztán nagyra becsüli a nemzeti liberális hagyományt és annak olyan alakjait, mint Tisza István. Az igazi liberális elismeri a monarchiák érdemeit. Az organikusan kialakult, autentikus nemzetköziséget örömmel fogadja, így például büszke az Osztrák-Magyar Monarchiára, s tisztelettel adózik Ferenc József érdemei előtt. A Jászi Oszkár-féle polgári radikális nézeteket a szalonképes liberális realizmusa és tisztánlátása jeleként elutasítja.
Nem gyalázza, hanem együttműködik az egyházakkal, elismerve történelmi szerepüket. Lépést tartva a tudománnyal tudja, hogy a vallás nincs ellentétben az ésszel, ahogy a pszichológiával sem. Kiáll a határon túli magyarok jogaiért a regionalizmus és a pluralizmus jegyében, támogatja autonómiaigényüket. Mivel mélyen tiszteli az emberi jogokat és az élethez való legalapvetőbb jogot, ezért elítéli az abortuszt. Nem kokettál az intoleráns humanistákkal, rendszeresen elhatárolódik a szélsőséges liberálisoktól és a radikális baloldaliaktól. Az igazi liberális nem mentegeti a Kádár-rendszert, nem nosztalgiázik Zánka iránt. Nem horthystázza le Antall Józsefet, elhatárolódik a taxisblokádtól, ami a politika utcára vitelének megengedhetetlen formája volt.
Az igazi liberális nem vállal közösséget a szocialistákkal kiegyező, majd koalíciót kötő egykori liberális párttal. Az igazi liberális nem csak alkalmanként, saját értékrendjével ütköztetve bírálta a 2002-2010 közti kormányzat egyes lépéseit, hanem a magyar demokrácia megmentése érdekében nyíltan és egyértelműen átállt a jobboldalra. Ezt – korábbi énjétől és nézeteitől való folyamatos elhatárolódással – rendszeresen ki is nyilvánította, és a másik oldalra is szavaz azóta, képviselje azt bárki, akit addig akár vállalhatatlannak is tartott. Ez ugyanis az egyetlen, erkölcsileg elfogadható magatartás.
Az igazi liberalizmus elfogadja a konzervativizmus eddigi eredményeit és épít rájuk. Tudja, hogy nem érdemes berzenkedni, mindez szükségszerű, a hagyományok, tekintélyek eltörölhetetlenek, az emberi természet állandó és megváltoztathatatlan. Így az igazi liberális megváltoztathatatlan realitásként elfogadja a konzervatív gondolkodás fenti kereteit, és ezen belül jelöli ki saját mozgásterét.
Nos, az ilyen liberálisokkal lenne érdemes párbeszédet folytatni. Hol vannak az igazi, európai, szalonképes, mérsékelt liberálisok?
