Nem mintha számítana, hogy ki képviseli Magyarországot az Eurovíziós Tánc- és Rémdalfesztiválon. Az országimázs építésének lehetősége elhanyagolható: az indulókból, de még a győztesekből is ritkán lesz nemzetközi sztár. A dalok nagy átlagban vagy iszonyatosan idióták, vagy csillogóan unalmasak. ByeAlex szombati győzelme ennek megfelelően a hazai trash-celebek között kavarta a legnagyobb port.
A fent felsoroltak ellenére évről-évre megnézem a dalversenyt, mert szinte mindig akad egy-két olyan őrült előadó, aki miatt érdemes végigszenvedni a huszonnyolcadik ugyanolyan hangú énekesnőt: ilyen volt a 2007-es ukrán induló Verka Serduchka, vagy tavaly a montenegrói Rambo Amadeus. Évek óta reméltem, hogy az MTV is fog egyszer rendes, demokratikus előválogatót tartani. Ez a vágyam tavaly teljesült: felvonult boldog-boldogtalan, a gyenge mezőnyből végül a kellemesen semmitmondó Compact Disco jutott ki, s lett majdnem utolsó a megmérettetésen. Persze megfigyelhető a Földi Bence által leírt tendencia a szimpátia-szavazói blokkokról, szóval a győzelemre, helyezésekre nem is érdemes több szót vesztegetni.
Sokkal izgalmasabb tehát az itthoni válogatót nézni: legalább is az első két műsort, mert utána ugyanazt az egy dalt adják elő a továbbjutó versenyzők még vagy háromszor. A műsor maga megüti a tűrhető szintet, Gundel-Takács tulajdonképpen a süllyedő Titanicot is biztonságos kikötőbe vezetné, Novodomszky Éva épp ezért teljesen felesleges volt. A zsűri olyan nevetséges, mint maga a verseny: Rakonczay Viktor, Walkó Csaba és Rúzsa Magdi értelmeseket is mondanak, Csiszár Jenő és Rákay Philip közül viszont nehéz eldönteni, ki az idegesítőbb. Talán Csiszár, aki a tavalyi válogatót egy könnyed leszarom-üzemmódban tolta végig; idén kicsit összekapta magát, és teljesen értelmetlen, bár szakmainak tűnő bullshitet öntött a tévénézőkre. A „lihegőben” (borzalmas egy szó) tevékenykedő Buda Márton is kellemes meglepetés volt.
Az idei mezőny sok újdonságot nem hozott: X-Faktor-Megasztár-Voice All Star, megspékelve egy-két ismeretlen vagy lecsúszott énekessel és zenekarral. Ebből a mezőnyből hamar kitűnt ByeAlex: nem azért mert olyan eszméletlen jó dalt írt volna, hanem azért, mert a Kedvesem című dal, valamint előadója kicsit sem passzolt ebbe a mezőnybe. Egy hallgatható dal, egy szokatlan szöveg, egy őszinte előadó a rengeteg fröccsöntött, értelmetlen szövegű produkció között? Én szívesen láttam volna ezt a dalt a dalfesztivál színpadán, de gyorsan elkönyveltem, hogy teljesen esélytelen: ott volt a megható Pál-Agárdi duó, a jó hangú Radics Gigi, a jó pénzű Cserpes Laura, meg a többiek az unalmasabbnál unalmasabb dalokkal. Szinte mindenki esélyesebbnek látszott a szakállas fiatalembernél. A szombati döntő azonban mindenkit meglepett, még a zsűrit is, akik Kállay-Saunders Andrást hozták ki győztesnek. A hipszterkommandó elszabadult: a nézők ByeAlex produkcióját találták a legjobbnak.
Én már csak azért is köszönöm Márta Alexnek az indulást, mert győzelme teljesen elszabadította az indulatokat a magát mostanában Facebookon kifejező hazai trashceleb-szcénában. A magyar bulvár állócsillagainak egy része nyílt anyázással reagált az outsider fiatalember győzelmére, Hajdú Péter például nem érti, hogy „egyáltalán, hogy állhatott egy színpadon Radics Gigivel ás Kállay Saunders Andrással ByeAlex??? Ezt elk**ták, nem kicsit, nagyon!”. A Hajdú-családot komolyan megviselte az eset, Sarka Kata például azt írta, hogy „a sok ízléstelen ember szégyellje magát! Idén először lett volna esélyünk valamit elérni az Eurovíziós Dalfesztiválon! Két világklasszis tehetség is volt a döntőben”. A Jóban-Rosszban sorozatban pappal évődő Szabó Zsófi kisírt szemmel feküdt le aludni, Kovács Áron szerint „a zenének, mint művészetnek, vagy szakmának, (amit tényleg csak az arra hivatottak művelhetnek), 2013-ra nulla a becsülete!”
Még a mostanában leginkább adótartozásaival kitűnő Gáspár Győző is megszólalt egy kis önkritikával vegyítve bánatát: „Sikerül lejáratni majd Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon a nyertesnek nevezett énekkel, ha annak nevezhető. Iszonyat! Így én is mehetem volna!!” Megengedőbb hangok is feltűntek, Vujity Tvrtko például törökgábori magaslatokba emelkedő szöveggel: „ByAlex nyerte »A Dal« döntőjét, Ő képviseli Magyarországot Malmőben. Eddig tartott a nemzeti verseny, a zsűri és a közönség izlésével, döntésével lehet vitatkozni, ugyanakkor a végeredmény megszületett! Ez van, úgyhogy Svédországban Hajrá Alex, hajrá Magyarország!!!”
A valóság pedig az, hogy ha félretesszük a szimpátia-szavazó blokkokról szóló okoskodást, akkor láthatjuk, hogy a dalfesztivál közönsége az utóbbi időben honorálja az őszinte dalokat, jó hang ide, nagy mell oda. Márta Alexből és dalából pedig ugyanaz az őszinteség sugárzik, mint Lenából, vagy Alexander Rybakból. Aki egyrészt csak azért is magyarul fog énekelni, másrészt pedig ilyen reakciókat vált ki a magyar bulvár mély bugyraiból, az megérdemli a tiszteletet és a szurkolást. Hajrá, Alex, én veled vagyok!
