Méltatlanul alulkommentelt webkontentbe szaladtunk bele: a téma a dialektikus materializmus csúcspontja, vagyis a munkásszocializmus, annak népével, a fizikai melóssal, a mára sajnos letűnt és eltűnt jómunkásemberekkel. A film bizonyára részrehajló és erősen egy irányba húz, de olyan mondatokat lehet benne elcsípni, amiért megéri tíz percet a megtekintésre áldozni.
Személyes kedvencünk az öreg lapáttámasztó, aki arról panaszkodik: „semmi kedvem nincsen a munkához... a viszonyom hiába van meg, a szervezetem nem kívánja”. Remek az a rész is, ahol a narrátor elmondja, ugyan „a szocialista embertípustól idegen az aszkétizmus, de idegen a mértéktelen hedonizmus is”. Őszintén valljuk, ettől szebben senki sem varrt még dialektikus történelmi materializmusból szőtt arany középút-gombot a szocializmus szürke egyen-munkáskabátjára.
Zseniális szociodoku, ajánlja bátran Ön is munkavállaló ismerőseinek: bezzeg a Kádár alatt!
Akkor jobb volt még a jó is!
