Visszatért a hatalomba a korábban fél évszázadig kormányzó Liberális Demokrata Párt a parlamenti választásokon Japánban, a párt élén a harcias és keményen fogalmazó Abe Sinzóval. A hétvégén lezajlott japán törvényhozási választások eredménye akár jelentősen is megkavarhatja az eddig sem nyugodt állóvizet a Távol-Keleten. A kínai-japán viszony meglehetősen feszült az utóbbi időben, és most Japán olyan miniszterelnököt választott, aki nem éppen a két nép közti megbékélés szimbóluma. Abe Sinzo – aki egy rövid évig volt már miniszterelnök a kétezres évek közepén, de le kellett mondania – korábban is elmondta: fontolgatja a pacifista típusú alkotmány megváltoztatását, mely a világháború óta van érvényben.
Az Abe vezette Liberális Demokrata Párt szövetségesével – és várható koalíciós partnerével –, a buddhista Új Komeito párttal együtt az alsóházi parlamenti helyeknek több mint a kétharmadát szerezte meg, ami nagyon erős felhatalmazás a távol-keleti szigetországban is. A LDP korábban ötven évig vezette az országot egyhuzamban, míg 2009-ben le nem váltották. Ezzel együtt a mindössze három éve hatalmon lévő Demokrata Párt óriási vereséget szenvedett a hétvégén, a pártot vezető ex-miniszterelnök, Noda Josido pedig lemondott. A demokraták kormányzásának sikerességére jellemző, hogy ahány évig voltak hatalmon, annyi miniszterelnököt használtak el.
Az új jobboldali kormány választási ígéreteiben szerepelt, hogy növelik a jóléti kiadásokat, valamint kemény lépéseket tesznek pénzügyi területen a defláció ellen. Emellett a kormányváltás egy éles kanyart is eredményezett: Abe ugyanis szerepet szán Japán jövőjében a nukleáris energiának a fukusimai tragédia ellenére is. Mindenesetre a gazdasági elemzők szkeptikusak, és nem várnak hirtelen javulást Japán gazdaságában.
Az új miniszterelnök, Abe korábban elmondta, hogy szerinte itt lenne az ideje Japán pacifista alkotmányának megváltoztatásának. A szigetország számára az amerikai megszállás alatt meghozott alkotmány ugyanis kimondja, hogy csak védelmi erővel rendelkezhet. Abe szerint ugyanakkor egy hagyományos hadseregre lenne szükség ahhoz, hogy Japán képes legyen megvédeni saját területét. Mostanában éppen a kínaiakkal folytatott sziget-viták miatt jött elő újra ez a kérdés, a határsértések miatt – persze a kérdés, hogy melyik oldalról nézzük, a kínaiak szerint teljesen jogosan hajóztak el a saját területükön – Abe többször is élesen bírálta a pekingi vezetést.
Az újdonsült kormányfő legtöbb gesztusa ugyanakkor arra utal, hogy nem lenne ellenére visszaállítani Japán nagyhatalmi státuszát – mind gazdaságilag, mind pedig katonailag. Ráadásul nemigen hajlik arra, hogy agresszióként vagy bűnként fogja fel Japán második világháború előtti, illetve az alatti terjeszkedését, vagy éppen a japán katonák viselt dolgát a megszállt területeken. Ez pedig azért is különösen érzékeny téma, mert egyrészt ezek a konfliktusok területi szempontból részben lezáratlanok – gondoljunk csak a mostanában zajló vitákra tenger közepén lévő szigetekről –, másrészt felerősíthetik a Japán-ellenes érzelmeket a múltbeli terjeszkedésben sértett Kínában és Dél-Koreában. Ide sorolhatnánk akár Észak-Koreát is, de néha úgy tűnik, ott már lassan nem lesz hová fokozódnia az ellenségeskedésnek: Phenjan rakéta- és nukleáris kísérletei egyre mélyebbre lökik a két ország viszonyát.
Kérdés, hogy Abe az általa mondottakból mennyit készül megvalósítani erős felhatalmazásának birtokában, valamint hogy mit szól majd ehhez az Egyesült Államok. Japán ugyanis a hidegháború óta az amerikaiak egyik legmegbízhatóbb partnere a térségben, egyfajta előretolt bástyája, ahol több mint harmincezer katonája állomásozik. Egyes szakértők úgy gondolják, Abe nacionalista programjából nem fog sok megvalósulni. „Két Abe létezik, egy pragmatikus és egy idealista” – nyilatkozta a Reuters-nek Richard Samuels egyetemi professzor és nemzetközi kapcsolatok-szakértő. Más elemzők is azt várják, hogy Abe csak retorikájában lesz harcias, hiszen előző miniszterelnöksége alatt sem tett ellenséges lépéseket szomszédjai felé, sőt: első nemzetközi útja Kínába vezetett. A napjainkban zajló nagy távol-keleti játszmát – koreai szembenállás, területi viták - azonban megkavarhatja, ha a szigetország túlzottan nacionalista politikát kezd folytatni.
